Az apostolok cselekedetei

Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timotheus nevû Tanítvány, egy Hívõ Zsidó asszonynak, de görög Atyának fia;

Kirõl Jó Bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikoniumban levõ atyafiak.

Ezt Pál Magával Akará vinni; és vévén, körûlmetélé õt a Zsidókért, kik azokon a helyeken Valának: mert ismerték Mindnyájan az õ Atyját, hogy görög volt.

És a mint általmentek a Városokon, Meghagyák nékik, hogy Tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levõ apostolok és vének.

A gyülekezetek azért erõsödének a hitben, és Gyarapodának Számban naponként.

Eljárván pedig Frigiát és Galácia Tartományát, mivelhogy Eltiltatának a Szent Lélektõl, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,

Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.

És azon az Éjszakán Látás jelenék meg Pálnak: egy Macedón Férfiú állt elõtte, kérvén õt és ezt mondva: Jer által Macedoniába, és légy Segítségül nékünk!

Mihelyt pedig a Látást Látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedoniába, megértvén, hogy oda Hívott minket az Úr, hogy azoknak Prédikáljuk az evangyéliomot.

Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és Másnap Neápolisba;

Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének elsõ Gyarmatvárosa. És ebben a Városban töltöttünk Néhány napot.

És szombatnapon kimenénk a Városon Kívül egy Folyóvíz mellé, hol az Imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyûlt asszonyokkal.

És egy Lidia nevû, Thiatira Városbeli Bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata Reánk. Ennek az Úr Megnyitá Szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

Mikor pedig megkeresztelkedék mind Háznépével egybe, kére minket, Mondván: Ha az Úr Hívének ítéltetek engem, jertek az én Házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.

Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy Szolgálóleányka jöve elõnkbe, kiben Jövendõmondásnak lelke vala, ki az õ urainak nagy hasznot hajta Jövendõmondásával.

Ez követvén Pált és minket, Kiált vala, Mondván: Ezek az emberek a Magasságos Istennek Szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.

Ezt pedig több napon át Mívelte. Pál azonban Megbosszankodván, és Hátrafordulván, Mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belõle. És kiméne abban az órában.

Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, Vonák a piaczra a Hatóságok elé.

És odavezetvén õket a Bírákhoz, Mondának: Ezek az emberek Zsidó létükre Megháborítják a mi Városunkat.

És olyan Szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy Rómaiak vagyunk.

És velök egyben Feltámada a Sokaság õ ellenök. A Bírák pedig letépetvén Ruháikat, megvesszõzteték õket.

És Miután sok ütést mértek Rájok, tömlöczbe veték õket, megparancsolva a Tömlöcztartónak, hogy gondosan õrizze õket.

Ki ilyen parancsolatot vévén, veté õket a belsõ tömlöczbe, és Lábaikat Kalodába Szorítá.

Éjféltájban pedig Pál és Silás Imádkozván, énekkel Dicsõíték az Istent. A foglyok pedig Hallgatják vala õket.

És hirtelen nagy Földindulás lõn úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal Megnyílának az Ajtók mind, és Mindnyájoknak a bilincsei Feloldódának.

Fölserkenvén pedig a Tömlöcztartó, és Látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg Akará Magát ölni, azt Gondolván, hogy elszöktek a foglyok.

Pál azonban nagy Fenszóval Kiálta, Mondván: Semmi Kárt ne tégy magadban; mert Mindnyájan itt vagyunk!

Az pedig Világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,

És Kihozván õket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?

Azok pedig Mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te Házadnépe!

És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az õ Házánál Valának.

És az Magához vévén õket az Éjszakának azon órájában, Megmosá az ütésektõl; és megkeresztelkedék azonnal õ és az övéi Mindnyájan.

És bevivén õket Házába, asztalt Teríte nékik, és egész Háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.

Mikor pedig megvirradt, a Bírák elküldék a Poroszlókat, Mondván: Bocsásd el azokat az embereket.

A Tömlöcztartó pedig Tudtára Adá e szavakat Pálnak: A Bírák ide küldöttek, hogy Bocsássalak el titeket; most azért kimenvén, menjetek el békességgel!

Pál pedig monda nékik: Megvesszõztek minket Nyilvánosan, ítélet nélkül, holott Római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek; és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jõjjenek õk maguk és vezessenek ki minket.

A Poroszlók pedig Megmondák a Bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor Meghallották, hogy Rómaiak,

És odamenvén, megkérlelék õket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a Városból.

Kijövén pedig a tömlöczbõl, bemenének Lidiához; és mikor Látták az atyafiakat, Vígasztalák õket, és Eltávozának.