Az apostolok cselekedetei

Ezekután Pál Athénbõl Eltávozván, méne Korinthusba.

És mikor egy Akvila nevû, pontusi Származású Zsidóra Talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Prisczillára; (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a Zsidók mind Távozzanak Rómából:) Hozzájuk csatlakozék.

És mivelhogy azonféle Míves vala, Náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis Sátorcsinálók Valának.

Vetekedének pedig minden szombaton a Zsinagógában, és igyekezék mind Zsidókat, mind görögöket meggyõzni.

Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timotheus, Szorongatá a lélek Pált, és Bizonyságot tõn a Zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

Mikor pedig azok elleneszegülének és Káromlásokat Szólának, Ruháit Megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: Mostantól fogva a Pogányokhoz megyek.

És általmenvén onnét, méne egy Justus nevû, istenfélõ ember Házához, kinek Háza szomszédos vala a Zsinagógával.

Krispus pedig, a Zsinagógának feje hûn az Úrban egész Házanépével egybe; a Korinthusbeliek közûl is sokan Hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.

Monda pedig az Úr Látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem Szólj és ne hallgass:

Mert én veled vagyok és senki sem Támad Reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a Városban.

És ott lakozék egy esztendeig és hat Hónapig, Tanítva köztük az Isten ígéjét.

Mikor pedig Gallió volt Akhája Tiszttartója, Reátámadának a Zsidók egyakarattal Pálra, és vivék õt a törvényszék elébe,

Mondván: Ez a törvény ellen Való istenitiszteletre Csábítja az embereket.

Mikor pedig Pál meg Akará nyitni Száját, monda Gallió a Zsidóknak: Ha Valóban valami Bosszútételrõl, vagy gonosz cselekedetrõl volna Szó, Zsidók, Igazság szerint Meghallgatnálak benneteket:

De ha Tanításról, nevekrõl és a ti törvénytekrõl van kérdés, ti magatok Lássátok; mert én ezekben Bíró nem akarok lenni.

És elûzé õket a törvényszék elõl.

A görögök pedig Mindnyájan Sosthenest, a Zsinagógának fejét Megragadván, verik vala a törvényszék elõtt; de Gallió velök semmit sem gondola.

Pál pedig, Miután még több napig ott marada, az Atyafiaktól Elbúcsúzván, Siriába Hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, Minekutána fejét Megnyírta Kenkreában; mert Fogadása vala.

Juta pedig Efézusba, és azokat ott Hagyá; õ maga pedig bemenvén a Zsinagógába, vetekedék a Zsidókkal.

Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon Nálok, nem álla Reá;

Hanem Búcsút võn tõlük, Mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következõ ünnepet töltenem; de ismét megjövök Hozzátok, ha Isten akarja. És Elhajózék Efézusból.

És Miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.

És Miután ott bizonyos idõt eltöltött, elméne, Eljárván renddel Galácia Tartományát és Frigiát, Erõsítve a Tanítványokat mind.

Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevû Zsidó, Alekszándriai Származású, Ékesenszóló Férfiú, ki az írásokban Tudós vala.

Ez meg volt Tanítva az Úrnak útára; és lélekben Buzgó lévén, Szólja és Tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra Tartozó dolgokat, Jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.

És ez kezde nagy Bátorsággal Szólni a Zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta õt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék õt, és Nyilvábban kifejtették elõtte az Istennek útát.

Mikor pedig Akhájába akara átmenni, Buzdítván õt az atyafiak, írának a Tanítványoknak, hogy Fogadják be õt. Ki mikor odajutott, sokat Használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:

Mert hatalmasan meggyõzi vala a Zsidókat Nyilvánosan, Bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.