Az apostolok cselekedetei

Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy Szólj a magad mentségére. Akkor Pál Kinyújtván kezét, védõbeszédet tartott:

Agrippa Király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felõl, a mikkel a Zsidóktól Vádoltatom, te elõtted fogok védekezni e mai napon;

Mivel te nagyon Jól ismered a Zsidók minden Szokását és Vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

Az én Ifjúságomtól fogva Való életemet Tehát, mely kezdetétõl az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, Tudják a Zsidók Mindnyájan.

Kik Tudják Rólam eleitõl fogva (ha Bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi Vallásunknak Legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

Most is az Istentõl a mi Atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:

Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal Buzgón Szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért Vádoltatom, Agrippa Király, a Zsidóktól.

Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat Támaszt fel?

Én Bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama Názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.

Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közûl én sokat börtönbe vettettem, a Fõpapoktól Való Felhatalmazást megnyervén. Sõt mikor megölettetének, szavazatommal Hozzájárultam.

És minden Zsinagógában gyakorta büntetvén õket, Káromlásra Kényszerítettem; és felettéb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen Városokig is.

E dologban épen útban lévén Damaskus felé a Fõpapoktól vett Felhatalmazással és engedelemmel,

Délben Látám az úton, Király, hogy mennybõl a napnak fényességét Meghaladó Világosság Sugárzott körûl engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

Mikor pedig mi Mindnyájan leestünk a földre, hallék Szózatot, mely én Hozzám Szól és ezt mondja vala Zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen Rúgódoznod.

Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.

De kelj fel, és állj Lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged Szolgává és Bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket Láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni;

Megszabadítván téged e néptõl és a Pogányoktól, kik közé most küldelek,

Azért, Agrippa Király, nem levék engedetlen a mennyei Látás Iránt!

Hanem elõször a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész Tartományában és a Pogányoknak hirdettem, hogy Bánják meg bûneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez Méltó cselekedeteket cselekedvén.

Ezekért akartak engem megölni a Zsidók, Megfogván a templomban.

De Istentõl Segítséget vévén, mind e mai napig állok, Bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem Mondván azokon Kívûl, a mikrõl mind a Próféták Megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:

Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak Feltámadásából elsõ, Világosságot fog hirdetni e népnek és a Pogányoknak.

Mikor pedig õ ezeket Mondá a maga mentségére, Festus nagy Fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok Tudomány téged õrültségbe visz.

Õ pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és Józan beszédeket Szólok.

Mert tud ezekrõl a Király, kihez Bátorságosan is Szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közûl õ elõtte Bármi is ismeretlen volna; mert nem valami Zugolyában lett dolog ez.

Hiszel-é, Agrippa Király, a Prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem Ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

Pál pedig monda: Kívánnám Istentõl, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minõ én is vagyok, e bilincsektõl Megválva.

És mikor õ ezeket Mondá, felkele a Király és a Tiszttartó és Bernice és a kik velük együtt ültek;

És visszavonultokban beszélgetnek vala Egymással, Mondván: Semmi Halálra, vagy Fogságra Méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna Bocsátani, ha a Császárra nem Appellált volna.