Az apostolok cselekedetei

Neheztelve a miatt, hogy õk a népet Tanítják, és hirdetik a Jézusban a Halálból Való Feltámadást;

És Rájuk veték kezüket, és veték õket õrizet Alá Másnapig, mert Már este vala.

Sokan pedig azok közûl, kik Hallgatták az ígét, hivének; és lõn a férfiak Száma mintegy ötezer.

Lõn pedig, hogy Másnapra egybegyûlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe,

És Annás, a fõpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak fõpapi nemzetségbeliek Valának.

És mikor õket a középre állaták, Tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?

Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!

Ha e mai napon mi egy Nyavalyás emberrel Való Jótétemény felõl hallgattatunk ki, mi által Gyógyult meg ez:

Legyen tudtotokra Mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a Názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti Megfeszítettetek, kit Isten Feltámasztott Halottaiból, az által áll ez ti elõttetek épségben.

Ez ama kõ, melyet ti Építõk megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.

És nincsen senkiben Másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt Más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

Mikor pedig Látták Péternek és Jánosnak a Szólásban Való Bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, Csodálkoznak vala; meg is ismerék õket, hogy a Jézussal voltak vala.

Mikor azonban Látták, hogy a mely ember Meggyógyult vala, õ velök együtt ott áll, semmit nem Bírtak ellenök Szólni.

Mikor pedig õket a gyûlésbõl kiküldötték, Tanácskoztak maguk közt, Mondván:

Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy Nyilvánvaló csoda lõn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.

De hogy Tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg õket, hogy többé egy embernek se Szóljanak ebben a névben.

Azért Beszólítván õket, Megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne Szóljanak és ne Tanítsanak a Jézus nevében.

Péter és János pedig felelvén, Mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten elõtt, Rátok hallgatnunk Inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!

Mert nem tehetjük, hogy a miket Láttunk és hallottunk, azokat ne Szóljuk.

Amazok pedig nem Találván semmi Módot, hogyan büntessék meg õket, még megfenyegetvén, Elbocsáták õket a nép miatt, mert Mindnyájan Dicsõítik vala az Istent azért, a mi történt.

Mert több vala negyven esztendõsnél az az ember, kin a Gyógyításnak ez a Csodája lett vala.

Mikor pedig Elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a fõpapok és a vének mondottak nékik.

Ezek pedig mikor Hallották, egy Szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és Mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot,

Ki Dávidnak, a te Szolgádnak Szája által ezt mondottad: Miért Zúgolódtak a Pogányok, és gondoltak a népek Hiábavalókat?

Felállottak a földnek Királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen.

Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a Pogányokkal és Izráel népével,

Hogy véghezvigyék, a mikrõl a te kezed és a te Tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.

Most azért, Urunk, tekints az õ fenyegetéseikre: és adjad a te Szolgáidnak, hogy teljes Bátorsággal Szólják a te beszédedet,

A te kezedet Kinyújtván Gyógyításra; és hogy jelek és Csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

És Minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének Mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét Bátorsággal Szólják vala.

A Hívõk Sokaságának pedig Szíve-lelke egy vala; és senki semmi Marháját nem Mondá Magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.

És az apostolok nagy erõvel tesznek vala Bizonyságot az Úr Jézus Feltámadásáról; és nagy kegyelem vala Mindnyájukon.

Mert szûkölködõ sem vala õ közöttük senki: mert valakik földek vagy Házak birtokosai voltak, Eladván, Elhozák az eladottak árát,

És letevék az apostolok Lábainál: Aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

József is, ki az Apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi Megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás fia), Lévita, Származása szerint ciprusi,

Mivelhogy néki mezeje vala, Eladván, a pénzt Elhozá, és az apostolok Lábainál letevé.