Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt elsõ levele

Pál, Jézus Krisztusnak Isten Akaratából Elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi,

Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, Elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét Segítségül Hívják Bármely helyen, a magokén és a miénken:

Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,

Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden ismeretben,

A mint Megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl Való Bizonyságtétel.

Úgy, hogy semmi kegyelmi Ajándék nélkûl nem szûkölködtök, Várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,

A ki meg is Erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Napján.

Hû az Isten, ki Elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal Való közösségre,

Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy Mindnyájan egyképen Szóljatok és ne legyenek köztetek Szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.

Mert megtudtam felõletek Atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.

Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál Feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?

Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közûletek, kivéve Krispust és Gájust,

Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.

Megkereszteltem azonban Stefana Házanépét is, ezenkivûl nem tudom, hogy valakit Mást kereszteltem volna.

Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem Szólásban Való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje Hiábavaló ne legyen.

Mert a keresztrõl Való beszéd Bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e Világnak Vitázója? Nemde nem Bolondsággá tette-é Isten e Világnak bölcseségét?

Mert Minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a Világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az ígehirdetés Bolondsága által tartsa meg a Hívõket.

Mert egyfelõl a Zsidók jelt Kívánnak, Másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.

Mi pedig Krisztust Prédikáljuk, mint Megfeszítettet, a Zsidóknak ugyan Botránkozást, a görögöknek pedig Bolondságot;

Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy Zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek Hatalmát és Istennek bölcseségét.

Mert az Isten Bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.

Hanem a Világ bolondjait Választotta ki Magának az Isten, hogy Megszégyenítse a bölcseket; és a Világ erõtleneit Választotta ki Magának az Isten, hogy Megszégyenítse az erõseket;

És a Világ nemteleneit és megvetettjeit Választotta ki Magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket Megsemmisítse:

Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk az Istentõl, és Igazságúl, szentségül és Váltságúl:

Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.