Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt elsõ levele
Pál I. Lev. a Korinthusbeliekhez, 15. rész
Eszetekbe juttatom Továbbá, Atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
A mely által üdvözültök is, ha Megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem Hiába lettetek Hívõkké.
Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;
És hogy eltemettetett; és hogy Feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
És hogy megjenelt Kéfásnak; Azután a tizenkettõnek;
Azután megjelent több mint Ötszáz atyafinak egysze rre, kik közûl a legtöbben mind Máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
Azután megjelent Jakabnak; Azután mind az apostoloknak;
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok Méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert Háborgattam az Istennek Anyaszentegyházát.
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ Hozzám Való kegyelme nem lõn Hiábavaló; sõt többet Munkálkodtam, mint azok Mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem Való kegyelme.
Akár én azért, Akár azok, így Prédikálunk, és így lettetek ti Hívõkké.
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közûl Feltámadott, Mimódon Mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak Feltámadása?
Mert ha nincsen halottak Feltámadása, akkor Krisztus sem Támadott fel.
Ha pedig Krisztus fel nem Támadott, akkor Hiábavaló a mi Prédikálásunk, de Hiábavaló a ti hitetek is.
Sõt az Isten hamis Bizonyságtevõinek is Találtatunk, mivelhogy az Isten felõl Bizonyságot tettünk, hogy Feltámasztotta a Krisztust; a kit nem Támasztott fel, ha csakugyan nem Támadnak fel a halottak.
Mert ha a halottak fel nem Támadnak, a Krisztus sem Támadott fel.
Ha pedig a Krisztus fel nem Támadott, Hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek Tehát.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ámde Krisztus Feltámadott a halottak közûl, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.
Miután ugyanis ember által van a Halál, szintén ember által van a halottak Feltámadása is.
Mert a miképen Ádámban Mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is Mindnyájan Megeleveníttetnek.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; Azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.
Aztán a vég, mikor átadja az Országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.
Mert addig kell néki uralkodnia, Mígnem ellenségeit mind Lábai Alá veti.
Mint Utolsó ellenség töröltetik el a Halál.
Mert mindent az õ Lábai Alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden Alája van vetve, Nyilvánvaló, hogy azon Kívûl, a ki neki mindent Alávetett.
Mikor pedig minden Alája vettetett, akkor maga a Fiú is Alávettetik annak, a ki neki mindent Alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem Támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
Naponként Halál révén állok. A veletek Való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Ha csak emberi Módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom Abból, ha a halottak fel nem Támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz Társaságok.
Serkenjetek fel Igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; Megszégyenítéstekre mondom.
De Mondhatná valaki: Mi Módon Támadnak fel a ha lottak? és minémû testtel jönnek ki?
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha Megronthadánd.
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, Talán Búzáét, vagy Más egyébét.
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ Saját testét.
Nem minden test azon egy test, hanem Más az embereknek teste, Más a barmoknak teste, Más a halaké, Más a madaraké.
És vannak mennyei testek és földi testek; de Más a mennyeiek dicsõsége, Más a földieké.
Más a napnak dicsõsége és Más a holdnak dicsõsége és Más a csillagok dicsõsége; mert a csillag a Csillagtól különbözik dicsõségre nézve.
Épenígy a halottak Feltámadása is. Elvettetik Romlandóságban, Feltámasztatik Romolhatatlansában;
Elvettetik Gyalázatosságban, Feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, Feltámasztatik erõben.
Elvettetik érzéki test, Feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
Így is van Megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az Utolsó Ádám Megelevenítõ szellemmé.
De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, Azután a lelki.
Az elsõ ember földbõl Való, földi; a Második ember, az Úr, mennybõl Való.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
Azt pedig állítom Atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten Országát, sem a Romlandóság nem örökli a Romolhatatlanságot.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de Mindnyájan Elváltozunk,
Nagy hirtelen, egy Szempillantásban, az Utolsó Trombitaszóra; mert trombita fog Szólni, és a halottak Feltámadnak Romolhatatlanságban, és mi Elváltozunk.
Mert szükség, hogy ez a Romlandó test Romolhatatlanságot öltsön Magára, és e Halandó test Halhatatlanságot öltsön Magára.
Mikor pedig ez a Romlandó test Romolhatatlanságba öltözik, és a Halandó Halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a Halál diadalra.
Halál! hol a te Fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
A Halál Fulánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.
De Hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Azért szerelmes Atyámfiai erõsen álljatok, Mozdíthatatlanúl, Buzgolkodván az Úrnak Dolgában mindenkor, Tudván, hogy a ti Munkátok nem Hiábavaló az Úrban.
