Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt elsõ levele
Pál I. Lev. a Korinthusbeliekhez, 4. rész
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus Szolgáit és Isten titkainak Sáfárait.
A mi pedig Egyébiránt a Sáfárokban Megkívántatik, az, hogy mindenik Hívnek Találtassék.
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem Megítél, az Úr az.
Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, Míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt Világra hozza a sötétségnek titkait, Másrészt megjelenti a Szíveknek Tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a Dícsérete.
Ezeket pedig, Atyámfiai, Példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek; hogy rajtunk Tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a Másik ellen.
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem Kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Immár beteltetek, Immár meggazdagodtatok, Nálunk nélkûl Uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan Uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe Uralkodhatnánk.
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, Utolsókúl állított, mintegy Halálra Szántakúl: mert Látványossága lettünk a Világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig Gyalázatosak.
Mindezideig éhezünk is, Szomjúhozunk is, Mezítelenkedünk is, Bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel Munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, Jót Kívánunk; ha Háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;
Ha Gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a Világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
Nem azért írom ezeket, hogy Megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
Mert ha Tízezer Tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok Atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.
Azért küldtem Hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben, Tanítok.
De mintha el se mennék ti Hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
Pedig elmegyek hamarosan Hozzátok, ha az Úr Akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
Mert nem beszédben áll az Istennek Országa, hanem erõben.
Mit akartok? Vesszõvel menjek-é Hozzátok, avagy szeretettel és Szelídségnek lelkével?
