Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt elsõ levele

A mik felõl pedig írtatok nékem, Jó a Férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a Paráznaság miatt minden Férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

A feleségének adja meg a férj a köteles Jóakaratot; Hasonlóképen a feleség is a férjének.

Ne Foszszátok meg Egymást, hanemha egyenlõ Akaratból bizonyos ideig, hogy Ráérjetek a bõjtölésre és az Imádkozásra, Azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne Kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem Tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon kegyelmi Ajándéka vagyon Istentõl, egynek így, Másnak pedig úgy.

Mondom pedig a nem Házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy Jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

De ha magukat meg nem Tartóztathatják, Házasságban éljenek: mert jobb Házasságban élni, mint égni.

Azoknak pedig, a kik Házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétõl el ne Váljék.

Hogyha pedig Elválik is, maradjon Házasság nélkûl, vagy béküljön meg férjével; és a férj se Bocsássa el a feleségét.

Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne Bocsássa azt.

És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne Bocsássa azt.

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az õ feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az õ férjében, mert különben a ti gyermekeitek Tisztátalanok Volnának, most pedig szentek.

Ha pedig a hitetlen Elválik, ám Váljék el; nem vettetett Szolgaság Alá a keresztyén Férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre Hívott minket az Isten.

Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te Férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?

Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit Elhívott az Úr, úgy Járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.

Körûlmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körûlmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körûl.

A körûlmetélkedés semmi, a körûlmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak Megtartása.

Kiki a mely Hivatásban Hívatott el, abban maradjon.

Szolgai állapotban Hivattattál el? Ne gondolj vele, sõt ha szabad lehetsz is, Inkább élj azzal.

Mert az Úrban Elhívott szolga az Úrnak szabadosa; Hasonlóképen a ki Szabadságban Hívatott el, Krisztusnak Szolgája.

Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek Szolgái.

Kiki a miben Elhívatott, Atyámfiai, abban maradjon meg az Isten elõtt.

A hajadonok felõl nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de Tanácsot adok úgy, mint a ki Irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy Hitelreméltó legyek.

Úgy ítélem azért, hogy Jó ez a Jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik Jó az embernek úgy maradni.

Feleséghez köttettél? Ne keress Elválást. Megszabadultál feleségedtõl? Ne keress feleséget.

De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek Háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

Ezt pedig azért mondom, Atyámfiai, mert az idõ rövidre van szabva Ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

És a kik Sírnak, mintha nem Sírnának; és a kik Vígadnak, mintha nem Vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.

És a kik élnek e Világgal, mintha nem élnének: mert Elmúlik e Világnak ábrázatja.

Azt Akarnám pedig, hogy ti gond nélkûl legyetek. A ki Házasság nélkûl van, arra visel gondot, a mi az Úré, Mimódon kedveskedhessék az Úrnak;

A ki pedig feleséget vett, a Világiakra visel gondot, Mimódon kedveskedhessék a feleségének.

Különbözik Egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a Világiakra visel gondot, Mimódon kedveskedhessék a férjének.

Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tõrt vessek néktek, hanem hogy illendõképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz Háboríthatlanul.

De ha valaki szégyennek tartja az õ hajadon Leányára, ha Virágzó idejét Múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

A ki pedig Szilárdan áll a Szívében és a szükség nem Kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el Szívében, hogy megtartja hajadon Leányát, Jól cselekszi.

Azért, a ki férjhez adja, az is Jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

Az asszonyt törvény köti, Míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.