Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levele

Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten Akaratjából, és Timotheus atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

Kegyelem néktek és békesség Istentõl a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az Irgalmasságnak atyja és minden Vígasztalásnak Istene;

A ki Megvígasztal minket minden Nyomorúságunkban, hogy mi is Megvígasztalhassunk Bármely Nyomorúságba esteket azzal a Vígasztalással, a mellyel Isten Vígasztal minket.

Mert a mint bõséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi Vígasztalásunk is Krisztus által.

De Akár nyomorgattatunk, a ti Vígasztalástokért és üdvességtekért van az, mely Hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; Akár Megvígasztaltatunk, a ti Vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erõs felõletek,

Tudván, hogy a miképen Társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a Vígasztalásban is.

Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok Atyámfiai a mi Nyomorúságunk felõl, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erõnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felõl is kétségben Valánk:

Sõt magunk is Halálra Szántuk magunkat, hogy ne Bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki Feltámasztja a holtakat:

A ki ilyen nagy Halálból Megszabadított és Szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy Ezután is meg fog Szabadítani;

Velünk együtt Munkálkodván ti is az érettünk Való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi Ajándék sokak által Háláltassék meg mi érettünk.

Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk Bizonysága, hogy isteni õszinteséggel és Tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével Forgolódtunk a Világon, Kiváltképen pedig ti köztetek.

Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sõt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

A minthogy némi részben el is ismertétek Rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus Napján.

És ezzel a bizodalommal akartam elõbb Hozzátok menni, hogy Másodizben nyerjetek kegyelmet;

És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét Hozzátok térni vissza, és tõletek Elkísértetni Júdeába.

Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy Nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

De hû az Isten, hogy a mi beszédünk Hozzátok nem volt igen és nem.

Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timotheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett õ benne.

Mert Istennek valamennyi igérete õ benne lett igenné és õ benne lett Ámenné az Isten dicsõségére mi általunk.

A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban Megerõsít és megken minket, az Isten az;

A ki el is pecsételt minket, és a léleknek Zálogát adta a mi Szíveinkbe.

Én pedig az Istent Hívom Bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket Kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

Nem hogy Uralkodnánk a ti hiteteken, hanem Munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.