Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levele

Annakokáért, mivelhogy ilyen Szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

Hanem lemondtunk a szégyen Takargatásáról, mint a kik nem Járunk Ravaszságban, és nem is Hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a Nyilvánvaló Igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt.

Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:

Mert nem magunkat Prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti Szolgáitokat, a Jézusért.

Mert az Isten, a ki Szólt: setétségbõl Világosság ragyogjon, õ Gyújtott Világosságot a mi Szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus Arczán Való Világoltatása végett.

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem Magunktól Való.

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem Szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;

Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus Halálát, hogy a Jézusnak élete is Látható legyen a mi testünkben.

Mert mi, a kik élünk, mindenkor Halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is Látható legyen a mi Halandó testünkben.

Azért a Halál mi bennünk Munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért Szóltam; hiszünk mi is, és azért Szólunk;

Tudván, hogy a ki Feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is Feltámaszt, és veletek együtt Elõállít.

Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a Hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.

Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ Mindazáltal Napról-napra újul.

Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

Mivelhogy nem a Láthatókra nézünk, hanem a Láthatatlanokra; mert a Láthatók ideig Valók, a Láthatatlanok pedig Örökkévalók.