Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írt levele

Azután tizennégy esztendõ Múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.

Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a Pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami Módon Hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.

De még a velem levõ Titus sem Kényszeríttetett a körûlmetélkedésre, noha görög vala;

Tudniillik a Belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi Szabadságunkat, melylyel Bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket Szolgákká tegyenek.

Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom Igazsága megmaradjon Számotokra

A tekintélyesektõl pedig, (Bárminõk Valának régen, azzal nem törõdöm, Isten nem nézi az embernek személyét) mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;

Sõt ellenkezõleg, mikor Látták, hogy én Reám van bizva a körûlmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körûlmetélésé;

(Mert a ki erõs volt Péterben a körûlmetélkedés Apostolságára, bennem is erõs volt a Pogányok között.)

És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, Bajtársi jobbjukat Nyujtják nékem és Barnabásnak, hogy mi a Pogányok között, õk pedig a körûlmetélés között Prédikáljunk:

Csakhogy a szegényekrõl megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.

Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtõl szembe ellene állottam, mivel panasz volt Rá.

Mert mielõtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a Pogányokkal együttevett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és Elkülönítette Magát, félvén a körûlmetélkedésbõl Valóktól.

És vele Képmutatóskodtak a többi Zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén Elcsábíttatott az õ tettetésök által.

De mikor Láttam, hogy nem egyenesen Járnak az evangyéliom Igazságához képest, mondék Péternek Mindnyájok elõtt; Ha te Zsidó létedre Pogány Módra élesz és nem Zsidó Módra; miként Kényszeríted a Pogányokat, hogy Zsidó Módra éljenek?

Mi, természet szerint Zsidók és nem Pogányok közûl Való bûnösök,

Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban Való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban Való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.

Ha pedig Krisztusban keresvén a Megigazulást, mimagunk is bûnösöknek Találtatunk, avagy Krisztus bûnnek Szolgája-é? Távol legyen.

Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét Fölépítem, önmagamat teszem bûnössé.

Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az Igazság, Tehát Krisztus ok nélkûl halt meg.