Pál apostolnak a Efézusbeliekhez írt levele
1. rész
Pál, Jézus Krisztus apostola Isten Akaratjából, az Efézusban lévõ és Krisztus Jézusban Hívõ szenteknek.
Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki Megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
A szerint, a mint Magának Kiválasztott minket Õ benne Világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által,
Eleve Elhatározván, hogy minket a maga Fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ Akaratjának Jó kedve szerint,
Kegyelme dicsõségének Magasztalására, a melylyel Megajándékozott minket ama Szerelmesben,
A kiben van a mi Váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek Bocsánata az Õ kegyelmének Gazdagsága szerint,
Melyet nagy bõséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
Megismertetvén velünk az Õ Akaratjának Titkát az Õ Jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt Magában,
Az idõk teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt Magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;
Õ benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az õ Akaratjának Tanácsából cselekszik,
Hogy legyünk mi Magasztalására az Õ dicsõségének, a kik elõre reménykedtünk a Krisztusban:
A kiben ti is, Minekutána Hallottátok az Igazságnak beszédét, idvességetek Evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
A ki Záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon-népének Megváltatására, az Õ dicsõségének Magasztalására.
Annakokáért én is, Hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez Való szerelmeteket,
Nem szûnöm meg Hálát adni tiérettetek, emlékezvén Reátok az én könyörgéseimben;
Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Õ megismerésében;
És Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy Tudhassátok, hogy mi az Õ Elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a Gazdagsága a szentek között,
És mi az Õ Hatalmának felséges Nagysága Irántunk, a kik hiszünk, az Õ hatalma erejének ama Munkája szerint,
A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor Feltámasztotta Õt a Halálból, és ültette Õt a maga Jobbjára a mennyekben,
Felûl minden fejedelemségen és Hatalmasságon és erõn és Uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e Világon, hanem a következendõben is:
És mindeneket vetett az Õ Lábai Alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az Anyaszentegyháznak fejévé,
Mely az Õ teste, teljessége Õ néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.