Pál apostolnak a Efézusbeliekhez írt levele

Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy Járjatok úgy, mint illik Elhívatástokhoz, melylyel Elhívattatok,

Teljes Alázatossággal és Szelídséggel, Hosszútûréssel, elszenvedvén Egymást szeretetben,

Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.

Egy a test és egy a Lélek, miképen Elhívatástoknak egy reménységében Hívattatok el is;

Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;

Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és Mindnyájatokban Munkálkodik.

Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott Ajándéknak mértéke szerint.

Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a Magasságba foglyokat vitt fogva, és adott Ajándékokat az embereknek.

(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene Mást, mint hogy elõbb le is Szállott a föld Alsóbb részeire?

A ki Leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)

És Õ adott némelyeket Apostolokúl, némelyeket Prófétákúl, némelyeket Evangyélistákul, némelyeket pedig Pásztorokúl és Tanítókúl:

A szentek Tökéletesbbítése Czéljából Szolgálat Munkájára, a Krisztus testének Építésére:

Míg eljutunk Mindnyájan az Isten Fiában Való hitnek és az Õ megismerésének egységére, érett Férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedõ kornak mértékére:

Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova Hány a hab és hajt a Tanításnak Akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés Ravaszságához Való Csalárdság által;

Hanem az Igazságot követvén szeretetben, mindenestõl fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;

A kibõl az egész test, szép renddel Egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Õ segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint Való Munkássággal Teljesíti a testnek nevekedését a maga Fölépítésére szeretetben.

Ezt mondom Annakokáért és Bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne Járjatok úgy, mint egyéb Pogányok is Járnak az õ elméjöknek Hiábavalóságában,

Kik értelmökben Meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a Tudatlanság miatt, mely az õ Szívök keménysége miatt van bennök;

Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a Bujálkodásra Adták, minden Tisztátalanságnak nagy nyereséggel Való cselekedésére.

Ti pedig nem így Tanultátok a Krisztust;

Ha ugyan Õt megértettétek és Õ benne Megtaníttattatok, úgy a mint az Igazság a Jézusban:

Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint Való ó embert, mely meg van romolva a Csalárdság Kívánsága miatt;

Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

Azért levetvén a Hazugságot, Szóljatok Igazságot, kiki az õ Felebarátjával; mert Egymásnak tagjai vagyunk.

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;

Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.

A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem Inkább Munkálkodjék, cselekedvén az õ kezeivel azt, a mi Jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõnek.

Semmi rothadt beszéd a ti Szátokból ki ne Származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges Építésre, hogy áldásos legyen a Hallgatóknak.

És meg ne Szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes Váltságnak Napjára.

Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és Lárma és Káromkodás kivettessék közûletek minden Gonoszsággal együtt;

Legyetek pedig Egymáshoz Jóságosak, irgalmasok, megengedvén Egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.