Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

Ezek az igék, a melyeket Szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon Túl a Pusztában, a mezõségen, a Verestenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között,

Tizenegy napi Járó földön Hórebtõl fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.

Lõn pedig a negyvenedik esztendõben, a tizenegyedik Hónapban, a Hónapnak elsõ Napján, Szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felõl.

Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok Királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak Királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban.

A Jordánon Túl, a Moáb földén, kezdé Mózes Magyarázni ezt a törvényt, Mondván:

Az Úr, a mi Istenünk Szólott nékünk a Hóreben, ezt Mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;

Fordúljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezõségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek Partján, a Kananéusok földére és a Libánusra, a nagy Folyóvízig, az Eufrates Folyóig.

Ímé elõtökbe adtam a földet; menjetek be, és Bírjátok azt a földet, a mely felõl megesküdt az Úr a ti Atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és õ Utánok az õ magvoknak.

És Szólottam vala néktek abban az idõben, ezt Mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;

Az Úr, a ti Istenetek Megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokat vagytok ti most, mint az égnek csillagai.

Az Úr, a ti Atyáitoknak Istene Szaporítson meg titeket ezerszerte is Inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!

Miképen viselhetném én egymagam a ti bajaitokat és a ti terheteket és a ti pereiteket?

Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat Elõljáróitokká teszem.

És felelétek nékem, és Mondátok: Jó dolog, a mit Mondál, hogy Míveled azt.

Vevém azért a ti törzseiteknek fõbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém õket Elõljáróitokká: ezredesekké, Századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és Tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.

És Parancsolám abban az idõben a ti Biráitoknak, Mondván: Hallgassátok ki Atyátokfiait, és ítéljetek Igazságosan mindenkit, az õ atyafiaival és jövevényeivel egyben.

Ne legyetek Személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe Hozzátok, és én meghallgatom azt.

És megparancsoltam néktek abban az idõben mindent, a mit cselekedjetek.

Azután Elindulánk a Hórebtõl, és Bejártuk ama nagy és rettenetes Pusztát, a melyet Láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és Eljutánk Kádes-Barneához.

És Mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

Ímé elõdbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, Bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te Atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!

Ti pedig Mindnyájan Hozzám Járulátok és Mondátok: Küldjünk embereket elõre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk Hírt az út felõl, a melyen felmenjünk, és a Városok felõl, a melyekbe bevonuljunk.

És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közûletek tizenkét Férfiút, minden törzsbõl egyet-egyet.

És Fordulának és felmenének a hegyre, és Eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.

És võnek kezeikbe annak a földnek gyümölcsébõl, és Alá Hozák Hozzánk, és Hírt Hozának nékünk, és Mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

De ti nem akartatok felmenni; hanem Pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.

És Zúgolódátok a ti Sátoraitokban, és Mondátok: mivelhogy gyûlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földébõl, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és Elpusztítson minket.

Hová mennénk fel mi? A mi Atyánkfiai megrettenték a mi Szíveinket, Mondván: Az a nép nagyobb és Szálasabb Nálunknál; a Városok nagyok és Megerõsíttettek az égig; még Anák fiakat is Láttunk ott!

Akkor Mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek Azoktól;

Az Úr, a ti Istenetek, a ki elõttetek megy, õ hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek elõtt;

És a Pusztában, a hol Láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az õ Fiát, mind az egész úton, a melyen Jártatok, Míg Jutátok e helyre.

Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek,

A ki elõttetek Jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol Táborozzatok, éjjel tûzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen Járjatok, és felhõben nappal.

Meghallá pedig az Úr beszédetek Szavát, és megharaguvék, és megesküvék, Mondván:

E gonosz nemzetségbõl Való emberek közûl egy sem Látja meg azt a Jó földet, a mely felõl megesküdtem, hogy a ti Atyáitoknak adom,

Kivéve Kálebet, a Jefunné Fiát; õ Meglátja azt, és õ néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az õ fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.

Még én Reám is megharaguvék az Úr miattatok, Mondván: Te sem mégy oda be!

Józsué, a Nún fia, a ki áll te elõtted, õ megy be oda; azért biztassad õt, mert õ osztja el az örökséget Izráelnek.

És a ti kicsinyeitek, a kikrõl Szólátok, hogy Prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem Jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és õk Bírják azt.

Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a Pusztába, a Veres tenger felé.

És azt felelétek, és azt Mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az õ harczi eszközeivel, és készek Valátok felmenni a hegyre.

Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektõl.

És Megmondám néktek, de nem hallgattatok Rám, hanem Pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerõsködétek, és felmenétek a hegyre.

De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek Szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtõl Hormáig.

És visszatérétek onnét, és Sírátok az Úr elõtt, de nem Hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele Rátok.

És sok idõn át Lakozátok Kádesben, a meddig ott Lakozátok.