Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két Kõtáblát, az elõbbiekhez Hasonlókat, és jõjj fel Hozzám a hegyre, és Csinálj Faládát.

És Felírom a Táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi Táblákon Valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a Ládába.

Csinálék azért Ládát sittim-Fából, és faragék két Kõtáblát is, az elõbbiekhez Hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két Kõtábla kezemben vala.

És Felírá a Táblákra az elõbbi írás szerint a Tíz ígét, a melyeket Szólott vala az Úr ti Hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek Napján, és átadá az Úr azokat nékem.

Akkor megfordulék és Alájövék a hegyrõl, és betevém a Táblákat a Ládába, a melyet Csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.

Izráel fiai pedig Elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn Pappá helyette.

Innét Indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, Bõvízû patakok földére.

Abban az idõben Választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének Ládáját, és hogy az Úr elõtt álljon, és néki Szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.

Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és Járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és Bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ Atyáiknak, hogy nékik adom.

Most pedig, óh Izráel! mit Kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain Járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes Szívedbõl, és teljes lelkedbõl,

Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy Jól legyen dolgod!

Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

De egyedül a ti Atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket Választott ki õ Utánok minden nép közûl a mint e mai napon is Látszik.

Metéljétek azért körûl a ti Szíveteket, és ne legyetek Ezután Keménynyakúak;

Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem Személyválogató, sem Ajándékot el nem fogad.

Igazságot Szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, Adván néki kenyeret és Ruházatot.

Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.

Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ Hozzá Ragaszkodjál és az õ nevére esküdjél.

Õ a te Dícséreted, és õ a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket Láttak a te szemeid.