Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

A hetedik esztendõ végén elengedést Mívelj.

Ez pedig az elengedésnek Módja: Minden Kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az õ Felebarátjának; ne hajtsa be az õ Felebarátján és Atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.

Az idegenen hajtsd be; de a mid a te Atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.

De nem is lesz közötted szegény, mert igen Megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád néked örökségûl, hogy Bírjad azt.

De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek Szavára, Megtartván és Teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én parancsolok néked.

Mert az Úr, a te Istened Megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz Zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te Atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közûl a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne Keményítsd meg a te Szívedet, be se Zárjad kezedet a te szegény Atyádfia elõtt;

Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te Szívedben valami istentelenség, Mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és Elfordítsd szemedet a te szegény Atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ ellened Kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned.

Bizonyára adj néki, és meg ne Háborodjék azon a te Szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden Munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.

Mert a szegény nem fogy ki a földrõl, azért én parancsolom néked, Mondván: Örömest nyisd meg kezedet a szûkölködõ és szegény Atyádfiának a te földeden.

Hogyha eladja Magát néked a te Atyádfia, a Zsidó férfi és Zsidó asszony, és Szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendõben Bocsássad õt szabadon mellõled.

És mikor szabadon Bocsátod õt mellõled, ne Bocsásd el õt üresen;

Hanem terheld meg õt bõven a te Juhaidból, a te szérûdrõl, és a te Sajtódból; a mivel Megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki Abból.

És emlékezzél meg Róla, hogy te is szolga Voltál Égyiptom földén, és Megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.

Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tõled, mert szeret téged és a te Házadat, mivelhogy Jól van néki te Nálad dolga:

Akkor vedd az árat, és Fúrd a fülébe és az Ajtóba; és legyen Szolgáddá mindvégig; így cselekedjél Szolgálóleányoddal is.

Ne essék nehezedre, hogy szabadon Bocsátod õt mellõled; (hiszen két annyi bérre Valót Szolgált néked hat éven át, mint a béres-Munkás) és Megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.

Barmaid és juhaid elsõ Fajzásának minden Hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne Munkálkodjál a te tehenednek elsõ Fajzásán, és meg ne Nyírjad a te juhaidnak elsõ Fajzását.

Az Úrnak, a te Istenednek Színe elõtt edd meg azt esztendõrõl esztendõre, te és a te Házad népe, azon a helyen, a melyet Kiválaszt az Úr.

Hogyha valami Fogyatkozás lesz benne; Sánta vagy vak lesz, vagy Akármely Fogyatkozásban szenvedõ: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.

A te kapuidon belõl edd meg azt; a Tisztátalan és a tiszta Egyaránt, mintha õz volna az vagy szarvas.

Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.