Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami Fogyatkozás van, Akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.

Hogyha Találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közûl, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy Férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén az õ szövetségét;

És elmegy és Szolgál idegen isteneknek, és Imádja azokat, Akár a napot, Akár a holdat, vagy Akármelyet az égnek seregei közûl, a melyet nem parancsoltam;

És megjelentetik néked, és meghallod: Jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben:

Akkor vidd ki azt a Férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a Gonoszságot Mívelte, a te kapuidba, (a Férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon õket, hogy meghaljanak.

Két Tanú vagy Három Tanú Szavára Halállal lakoljon a Halálra Való; de egy Tanú Szavára meg ne haljon.

A Tanúk keze legyen elsõ rajta, hogy megölettessék, és Azután mind az egész nép keze. Így Tisztítsd ki magad közûl a gonoszt.

Ha megfoghatatlan valami elõtted, a mikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el, arra a helyre, a melyet Kiválasztott az Úr, a te Istened.

És annak a Mondásnak értelme szerint cselekedjél, a melyet Tudtúl adnak néked azon a helyen, a melyet Kiválaszt az Úr; és Vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, a mint Tanítanak téged.

A törvény szerint cselekedjél, a melyre Tanítanak téged, és az ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj Attól a Mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra.

Ha pedig Elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, Szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a Bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így Tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.

És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé.

Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és Bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körûltem vannak:

Azt emeld magad fölé Királyúl, a kit az Úr, a te Istened Választ. A te Atyádfiai közûl emelj magad fölé Királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem Atyádfia.

Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat Sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!

Sok feleséget se tartson, hogy a Szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se Aranyát felettébb meg ne Sokasítsa.

És mikor az õ Országának Királyi székére ül, írja le Magának könyvbe a törvénynek Mását a Lévita Papokéból.

És legyen az õ Nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét; és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.

Fel ne fuvalkodjék az õ Szíve az õ atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a Parancsolattól jobbra vagy balra, hogy Hosszú ideig éljen az õ Országában; õ és az õ fiai Izráelben.