Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségébõl.

Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az õ öröksége, a mint megmondotta néki.

És ez legyen a papoknak törvényes része a néptõl, Azoktól, a kik áldoznak Akár ökörrel, Akár juhval, hogy a papnak Adják a Lapoczkát, a két állat és a gyomrot.

A te Gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid Gyapjának zsengéjét néki adjad;

Mert õt Választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közûl, hogy álljon Szolgálatra az Úrnak nevében, õ és az õ fiai minden idõben.

Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbõl a te egész Izráelben lévõ kapuid közûl, a hol õ lakik, és bemegy az õ lelkének teljes Kívánsága szerint arra a helyre, a melyet Kiválaszt az Úr:

Szolgáljon az Úrnak az õ Istenének nevében, mint az õ többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr elõtt.

Az eledelekben egyenlõképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az õ atyai örökségébõl.

Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.

Ne Találtassék te közötted, a ki az õ Fiát vagy Leányát átvigye a tûzön, se Jövendõmondó, se igézõ, se Jegymagyarázó, se Varázsló;

Se Bûbájos, se ördöngõsöktõl Tudakozó, se titok-fejtõ, se halott-idézõ.

Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket Míveli, és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled.

Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, ígézõkre és Jövendõmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

Mind a szerint, a mint kérted az Úrtól, a te Istenedtõl a Hóreben a gyülekezésnek Napján, Mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek Szavát, és ne Lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!

Az Úr pedig monda nékem: Jól Mondták a mit mondtak.

Prófétát Támasztok nékik az õ atyjokfiai közûl, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak Szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.

És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben Szól, én megkeresem azon!

De az a Próféta, a ki olyat mer Szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki Szólani, és a ki idegen istenek nevében Szól: haljon meg az a Próféta.

Ha pedig azt mondod a te Szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

Ha a Próféta az Úr nevében Szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a Szó, a melyet nem az Úr Szólott; Elbizakodottságból mondotta azt a Próféta; ne félj Attól!