Mózes ötödik könyve (A törvény summája )

Annakutána Megfordulánk, és Indulánk a Pusztába a Veres tenger felé, a miképen Szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.

De Szóla az Úr nékem, Mondván:

Elég Már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.

Parancsolj azért a népnek, Mondván: Mikor általmentek a ti Atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak Határán, a kik Szeirben lakoznak: Jóllehet félnek tõletek, Mindazáltal igen Vigyázzatok!

Ne ingerejétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségûl.

Pénzen Vásároljatok tõlük enni Valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tõlük, hogy igyatok,

Mert az Úr, a te Istened Megáldott téged a te kezednek minden Munkájában; tudja, hogy e nagy Pusztaságon Jársz; Immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben.

És általmenénk a mi Atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a Síkság útján Eláthtól és Écziongábertõl fogva. Azután Megfordulánk és általmenénk a Moáb Pusztájának útjára,

És monda az Úr nékem: Ne Hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az õ földébõl néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségûl.

(Az Emeusok laktak abban annak elõtte, nagy nép, sok és Szálas, mint az Anákok.

Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek Hívták õket.

Szeirben pedig Horeusok laktak az elõtt, a kiket az Ézsaú fiai kiûztek, és kiirtottak Színök elõl, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az õ örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)

Most keljetek fel, és menjetek át a Záred Patakán; és átkelénk a Záred Patakán.

Az idõ pedig, a melyet Eljáránk Kádes-Barneától, Míg általmenénk a Záred Patakán, harmincznyolcz esztendõ, a mely alatt kiveszett a hadra Való férfiak egész nemzetsége a Táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik.

E felett az Úrnak keze is vala õ rajtok, hogy Elveszítse õket a Táborból az õ Kipusztulásukig.

És lõn, hogy a mint a Hadakozó férfiak mind Elpusztulának, Kihalván a nép közûl,

Így Szóla az Úr nékem, Mondván:

Ma te általmégy a Moáb Határán Ar felé,

És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne Háborgasd õket, ne is ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségûl.

(Óriások földének Tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak Hívtak.

Ez a nép nagy, sok és Szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette õket az Úr azok Színe elõl, hogy Bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté elõlök a Horeusokat, hogy Bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, Kiirtották a Káftoreusok, a kik kijöttek volt Káftorból, és Lakának azoknak helyén.)

Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon Patakán; Lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak Királyát, az Emoreust, és annak földét; kezdj Hozzá, foglald el azt, és Hadakozzál õ ellene.

E napon kezdem Rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tõled az egész ég alatt, és a kik Híredet Hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te elõtted.

És követeket küldék a Kedemót Pusztából Szihonhoz, Hesbon Királyához békességes beszéddel ezt izenvén:

Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; Míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

De nem akarta Szihon, Hesbon Királya, hogy átmenjünk õ rajta, mert Megkeményítette volt az Úr, a te Istened az õ lelkét, és engedetlenné tette az õ Szívét, hogy a te kezedbe adja õt, a mint Nyilván van e mai napon.

Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az õ földét; kezdj Hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen.

És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy Megvívjon velünk Jahácznál.

De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe Adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét.

És elfoglaltuk minden õ Városát abban az idõben, és fegyverre Hánytuk az egész Várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

De a barmokat Prédára vetettük közöttünk, és a Városokból Való Ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

Aróertõl fogva, a mely van az Arnon Patakának Partján, és a völgyben lévõ Várostól fogva Gileádig, egy Város sem volt, a melylyel ne Bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész Oldalához, sem a hegyen lévõ Városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.