Mózes ötödik könyve (A törvény summája )
Mózes V. könyve, 33. rész
Ez pedig az áldás, a melylyel Megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ Halála elõtt.
Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyrõl jött és Szeirbõl Támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, Tízezer szent közûl jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala Számukra.
Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te Lábaidhoz, és Hallgatják a te beszédeidet.
Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségûl Jákób községének.
És Király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
Éljen Rúben és meg ne haljon; és Száma legyen embereinek.
Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda Szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy Segítsége az õ Szorongatói ellen.
Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit Megkísértél Masszában, a kivel perbe Szálltál Mériba vizeinél.
A ki azt mondta az õ Atyjáról és Anyjáról:nem Láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert Megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te Orczád elé, és Égõáldozatot a te Oltárodra.
Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének Munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a Reá Támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!
Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ Vállai között lakik.
Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;
A nap érlelte Drága terméssel, és a hold sarjasztotta Drágaságokkal;
És az õs hegyek javaival, és az örök halmok Drágaságaival;
A földnek Drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban Lakozónak Jó kedve Szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közûl Kiválasztottnak Koponyájára!
Tehenének elsõ Fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim Tízezrei és Manasse ezrei.
És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimenetedben, és te Issakhár a te Sátraidban.
Népeket Hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét Szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény Oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és Koponyát.
Az elejét nézte ki Magának, mert ott volt elrejtve a Törvényadó Osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak Igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.
És Dánról monda: Dán Oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak Jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa Lábát olajban.
Vas és réz legyenek a te Záraid; és élteden át tartson erõd.
Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken Száguld Segítségedre, és fenségében a felhõkön.
Hajlék az Örökkévaló Isten, alant vannak Örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
És Bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób Forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.
Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te Segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.
