Pál apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott elsõ levele
Pál I. Lev. a Thessalonikabeliekhez, 4. rész
Továbbá pedig kérünk titeket, Atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tõlünk Tanultátok, Mimódon kell Forgolódnotok és Istennek tetszenetek: Mindinkább gyarapodjatok.
Mert Tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.
Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a Paráznaságtól Megtartóztassátok;
Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja Bírni a maga edényét,
Nem Kívánság gerjedelmével, mint a Pogányok, a kik nem ismerik az Istent.
Hogy senki Túl ne lépjen és meg ne Károsítsa valamely dologban az õ Atyjafiát: mert Bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és Bizonyságot tettünk.
Mert nem Tisztátalanságra, hanem szentségre Hívott el minket az Isten.
A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.
Az Atyafiúi szeretetrõl pedig nem is szükség írnom néktek, mert titeket Isten maga Tanított meg arra, hogy Egymást szeressétek;
Sõt Gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak Iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket Atyámfiai, hogy Mindinkább gyarapodjatok;
És becsületbeli dolognak Tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, Saját dolgaitoknak Utána Lássatok, és tulajdon kezeitekkel Munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek;
Hogy a Kívûlvalók Iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.
Nem akarom Továbbá, Atyámfiai, hogy Tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne Bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és Feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.
Mert ezt mondjuk néktek az Úr Szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaluldtak.
Mert maga az Úr Riadóval, arkangyal Szózatával és isteni Harsonával Leszáll az égbõl és Feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
Annakokáért Vígasztaljátok Egymást e beszédekkel.
