A Zsidókhoz írt levél
1. rész
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen Szólott hajdan az Atyáknak a Próféták által, ez Utolsó idõkben Szólott nékünk Fia által,
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a Világot is teremtette,
A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ Valóságának Képmása, a ki hatalma Szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl Megtisztítván, üle a Felségnek Jobbjára a Magasságban,
Annyival Kiválóbb lévén az Angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt Azoknál.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közûl: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam?
Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a Világba, így Szól: És Imádják õt az Istennek minden angyalai.
És Bár az Angyalokról így Szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ Szolgáit tûz Lángjává,
Ámde a Fiúról így: A te Királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak Pálczája a te Országodnak Pálczája.
Szeretted az Igazságot és gyûlölted a Hamisságot; Annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek Olajával a te Társaid felett.
És: Te Uram kezdetben Alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek.
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak,
És Palástként összehajtod azokat és Elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, Míglen ellenségeidet Lábaidnak Zsámolyává teszem?
Avagy nem Szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve Szolgálatra azokért, a kik örökölni Fogják az idvességet?