A Zsidókhoz írt levél

Annakokáért mi is, kiket a Bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körûl, félretéve minden Akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, Kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért.

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a Gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten Királyi székének Jobbjára ült.

Gondoljátok meg azért, hogy õ ily ellene Való Támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben Elalélván.

Mert még végig nem állottatok ellent, Tusakodván a bûn ellen.

És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak Szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak Fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ Dorgál téged;

Mert a kit szeret az Úr, Megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit Fiává fogad.

Ha a Fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy Bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik Fiú az, a kit meg nem Fenyít az apa?

Ha pedig Fenyítés nélkûl Valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

Aztán, a mi testi Apáink Fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal Inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk!

Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint Fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.

Bármely Fenyítés ugyan jelenleg nem Látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde Utóbb az Igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket Egyenesítsétek föl,

És Lábaitokkal egyenesen Járjatok, hogy a Sánta el ne hajoljon, sõt Inkább Meggyógyuljon.

Kövessétek mindenki Irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkûl senki sem Látja meg az Urat:

Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek Bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek.

Ne legyen senki Parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsõ szülöttségi Jogát.

Mert Tudjátok, hogy Azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem Találta meg a Megbánás helyét, noha Könyhullatással kereste azt az áldást.

Mert nem Járultatok Megtapintható hegyhez, és Lángoló tûzhöz, és sûrû Homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,

És trombita Harsogásához, és a Mondásoknak Szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék Hozzájok Szó;

Mert nem Bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;

És oly rettenetes volt a Látomány, hogy Mózes is Mondá: Megijedtem és remegek:

Hanem Járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek Városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,

Az elsõszülöttek seregéhez és Egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek Bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

És az újszövetség Közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

Vígyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki Szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön Szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk Attól, a ki a mennyekbõl vagyon,

Kinek szava akkor, Megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, Mondván: Még egyszer Megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.

Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek Megváltozását, hogy a Rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

Mert a mi Istenünk megemésztõ tûz.