A Zsidókhoz írt levél

Mert minden fõpap emberek közûl Választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt Való dolgokban, hogy Ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,

A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körûl van véve Gyarlósággal.

És ezért köteles, miképen a népért, azonképen Önmagáért is áldozni a bûnökért.

És senki sem veszi Magának e tisztességet, hanem a kit Isten Hív el, miként Áront is.

Hasonlóképen Krisztus sem maga Dicsõítette meg Magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így Szólott Hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.

Miképen Másutt is mondja: Te örökké Való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs Kiáltás és Könyhullatás közben Járult ahhoz, a ki képes Megszabadítani õt a Halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,

És tökéletességre Jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,

Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint Való fõpapnak.

A kirõl nekünk sok és nehezen Megmagyarázható mondani Valónk van, mivel restek lettetek a Hallásra.

Mert noha ez idõ szerint Tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdõ elemeire Tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.

Mert mindaz, a ki tejjel él, Járatlan az Igazságnak beszédiben, mivelhogy Kiskorú:

Az Érettkorúaknak pedig kemény eledel Való, mint a kiknek Mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a Jó és rossz között Való különbségtételre.