A Zsidókhoz írt levél
A Zsidókhoz írt levél, 8. rész
Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki a mennyei Felség Királyi székének Jobbjára üle,
Mint a szent helynek és amaz igazi Sátornak Szolgája, a melyet az Úr és nem ember Épített.
Mert minden fõpap Ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
Ha Tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak Ajándékokkal,
A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának Szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a Sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint Készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
Most azonban annyival Kiválóbb Szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek Közbenjárója, a mely jobb ígéretek Alapján köttetett.
Mert ha az az elsõ Kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a Másodiknak.
Mert Dorgálván õket, így Szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel Házával és Júdának Házával új szövetséget kötök.
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ Atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel Házával, ama napok Multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ Szívökbe írom azokat, és leszek nékik Istenök és õk lesznek nekem népem.
És nem Tanítja kiki az õ Felebarátját és kiki az õ Atyafiát, Mondván: Ismerd meg az Urat; mert Mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig.
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és Gonoszságaikról meg nem emlékezem.
Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.