A Zsidókhoz írt levél

Annakokáért voltak ugyan az elsõ szövetségnek is istentiszteleti Rendtartásai, mint szintén Világi szenthelye.

Mert Sátor Építtetett, az elsõ, a melyben vala a Gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek Felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

A Második Kárpiton Túl pedig az a Sátor, melyet neveztek szentek szentének,

Melyben vala az arany füstölõ Oltár és a szövetség Ládája Beborítva minden felõl aranynyal, ebben a Mannás Aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség Táblái,

Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, Beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön Szólani.

Ezek pedig ekképen levén elrendezve, az elsõ Sátorba ugyan mindenkor Bejárnak a papok az istentisztelet elvégezésére,

A Másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet Magáért és a nép bûneiért áldoz.

Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, Fennállván még az elsõ Sátor.

A mi Példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly Ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a Szolgálattevõt,

Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ Mosakodásokkal-melyek testi Rendszebályok-a Megjobbúlás idejéig kötelezõk.

Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel Csinált, azaz nem e Világból Való Sátoron keresztül,

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök Váltságot szerezve.

Mert ha a bakoknak és Bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a Tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek Tisztaságára:

Mennyivel Inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké Való Lélek által Önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: Megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy Szolgáljatok az élõ Istennek.

És ezért új szövetségnek a Közbenjárója õ, hogy Meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök Váltságáért, a hivatottak elnyerjék az Örökkévaló örökségnek ígéretét.

Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ Halála bekövetkezzék,

Mivel a végrendelet holtak Után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.

Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkûl.

Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a Borjúknak és a bakoknak vérét, Vízzel és vörös Gyapjúval meg Izsóppal együtt, Magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten Számotokra rendelt.

Majd a Sátort is és az istentiszteletre Való összes edényeket Hasonlóképen meghintette vérrel.

És csaknem minden vérrel Tisztíttatik meg a törvény szerint, és Vérontás nélkûl nincsen Bûnbocsánat.

Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel Tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

Mert nem kézzel Csinált szentélybe, az igazinak csak Másolatába ment be Krisztus, hanem Magába a mennybe, hogy most Isten Színe elõtt megjelenjék érettünk.

Nem is, hogy sokszor adja Magát áldozatúl, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a Világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, Azután az ítélet: