Jakab apostolnak közönséges levele
1. rész
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak Szolgája, az Elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Teljes örömnek Tartsátok, Atyámfiai, mikor különféle Kísértésekbe estek,
Tudván, hogy a ti hiteteknek Megpróbáltatása Kitartást szerez.
A Kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden Fogyatkozás nélkûl.
Ha pedig valakinek közûletek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és Szemrehányás nélkûl adja; és megadatik néki.
1 Цар:3:9 2 Дн.:9:23 Јов:28:12 Јов:28:28 Приче:2:3 Приче:3:5 Јер.:29:12 Мат.:7:7 Мар.:11:24 Јован:14:13 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger Habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova Hány.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
A Kétszínû, a minden útjában állhatatlan ember.
Dicsekedjék pedig az alacsony Sorsú atyafi az õ Nagyságával;
A gazdag pedig az õ Alacsonyságával: mert Elmúlik, mint a fûnek Virága.
Mert felkél a nap az õ hévségével, és Megszárítja a füvet; és annak Virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.
Boldog ember az, a ki a Kísértésben kitart; mert Minekutána Megpróbáltatott, elveszi az életnek Koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
Senki se mondja, mikor Kísértetik: Az Istentõl Kísértetem: mert az Isten Gonoszsággal nem Kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem Kísért.
Hanem mindenki Kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon Kívánsága.
Azután a Kívánság Megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre Jutván, Halált nemz.
Ne tévelyegjetek szeretett Atyámfiai!
Minden Jó Adomány és minden tökéletes Ajándék felûlrõl Való, és a Világosságok Atyjától Száll Alá, a kinél nincs Változás, vagy Változásnak árnyéka.
Az õ akarata szült minket az Igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Azért, szeretett Atyámfiai, legyen minden ember gyors a Hallásra, késedelmes a Szólásra, késedelmes a haragra.
Mert ember haragja Isten Igazságát nem Munkálja.
Elvetvén azért minden Undokságot és a Gonoszságnak Sokaságát, Szelídséggel Fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtartja a ti lelkeiteket.
Az ígének pedig Megtartói legyetek és ne csak Hallgatói, Megcsalván magatokat.
Mert ha valaki Hallgatója az ígének és nem Megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:
Mert megnézte Magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
De a ki belenéz a Szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny Hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.
Ha valaki istentisztelõnek Látszik köztetek, de nem Zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga Szívét, annak az istentisztelete Hiábavaló.
Tiszta és szeplõ nélkûl Való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ Nyomorúságukban, és szeplõ nélkûl megtartani Magát e Világtól.
