Józsué könyve

És azokhoz a Királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a Pusztában Kinneróttól délre, és a Síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé,

A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon Alá, Mispának földére.

És kijövének õk és velök az õ egész Táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger Partján van, és igen sok Ló és szekér.

És összegyülének mindezek a Királyok, és Megindulának, és Táborba Szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.

Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra Mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat Bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.

Elméne azért Józsué és vele az egész Hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és Reájok Rohanának.

És Adá õket az Úr Izráelnek kezébe, és verék õket és ûzék õket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék õket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.

És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az õ lovaikat Megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.

Majd Visszafordúla Józsué ugyanazon idõben és bevevé Hásort, Királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az Országoknak feje volt az elõtt);

És Levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén õket fegyver élével; nem maradt meg egy élõ sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.

És e Királyoknak minden Városát és minden Királyukat is Meghódoltatá Józsué, és megölé õket fegyver élével, Kipusztítván õket, a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak Szolgája.

Csak épen azokat a Városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedûl ezt égeté meg Józsué.

És e Városoknak minden Zsákmányolni Valóját, és a barmokat is magoknak Zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket Hányák mind fegyver élére, Míglen Kipusztíták õket. Nem hagytak meg egy élõt sem.

A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az õ Szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott Mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.

És Elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a Síkságot, mint a Pusztát, és Izráel hegyét és annak Síkságát.

A kopasz hegytõl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen a Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; Királyaikat pedig mind Elfogá és megveré és megölé õket.

Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a Királyokkal.

Nem volt Város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban Lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.

Mert az Úrtól volt azt, hogy Megkeményítvén Szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje õket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy Elpusztítsa õket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

Majd elméne Józsué ez idõben, és Kiirtá az Anákokat a hegyek közûl Hebronból, Debirbõl, Anábból és Júdának minden hegyébõl, és Izráelnek minden hegyébõl; Városaikkal együtt törlé el õket Józsué.

Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.

Elfoglalá azért Józsué az egész földet, egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és Adá azt Józsué örökségûl Izráelnek, Osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a Harcztól.