Józsué könyve
Józsué könyve, 14. rész
Ezek pedig azok, a miket örökségûl võnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségûl adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nun fia és az atyai fejedelmek, a kik Valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
Sorsvetés által Való örökségökûl, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon Túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget õ közöttök.
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak Osztályrészt a földbõl, hanem csak Városokat Lakásul és az azokhoz Való legelõket barmaik és Marháik Számára.
A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy Oszták fel a földet.
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled Kádes-Barneában.
Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes, az Úrnak Szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki Hírt, a mint az az én Szívemben vala.
Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, Elrémítették a népnek Szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
És megesküvék Mózes azon a napon, Mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te Lábad, tiéd lesz örökségûl, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
Most pedig, íme megtartott engem az Úr életben, a mint Szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a Mióta Szólott vala az Úr e Dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a Pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!
Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a Harczoláshoz és Járásra-kelésre.
Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl Szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, Erõsített Városok; Hátha velem lesz az Úr, és kiûzöm õket, a mint megmondotta az Úr.
Ис.Н.:15:14 Суд.:1:20 1 Сам.:14:6 2 Дн.:14:11 Псал.:18:32 Псал.:44:3 Псал.:60:12 Псал.:11:8 Псал.:18:10 Рим.:8:31 Филиб.:4:13 És Megáldá õt Józsué, és Odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné Fiának örökségûl.
Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné Fiáé, örökségûl mid e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
A Hebron neve pedig annakelõtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a Harcztól.
