Józsué könyve

Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és Elõhívá Izráelnek véneit, fejeit, Biráit és felügyelõit, és oda állának az Úr elébe.

És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A Folyóvizen Túl lakoztak régenten a ti Atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, az idegen isteneknek Szolgáltak vala.

De áthozám a ti Atyátokat Ábrahámot a Folyóvíz Túlsó Oldaláról, és Elhordozám õt az egész Kánaán földén, és Megsokasítám az õ Magvát; és Adám néki Izsákot.

Izsáknak pedig Adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Seír hegyét Adám birtokul, Jákób pedig és az õ fiai Alámenének Égyiptomba.

Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; Azután pedig kihoztalak vala titeket.

És kihozom a ti Atyáitokat Égyiptomból, és Jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti Atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Verestengerig.

Akkor az Úrhoz Kiáltának, és Homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és Rájok vivé a tengert és Elborítá õket. Szemeitek is Látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a Pusztában.

Majd Elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik Túl laktak vala a Jordánon, és Hadakozának ellenetek; de kezetekbe Adám õket, és Bírátok az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti Orczátok elõl.

Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak Királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és Hivatá Bálámot, a Beór Fiát, hogy átkozzon meg titeket.

De nem Akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és Megszabadítálak titeket az õ kezébõl.

Majd általjövétek a Jordánon, és Jutátok Jérikhóba, és Hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe Adám õket.

Mert Elbocsátám elõttetek a Darázsokat, és ûzék azokat elõletek: az Emoreusok két Királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te Kézíved által!

És adék néktek földet, a melyben nem Munkálkodtál, és Városokat, a melyeket nem Építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és Olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek Azokról.

Azért Hát féljétek az Urat, és Szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és Hányjátok el az isteneket, a kiknek Szolgáltak a ti Atyáitok Túl a Folyóvizen és Égyiptomban, és Szolgáljatok az Úrnak.

A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk az Urat, Szolgálván idegen isteneknek!

Sõn Inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és Atyáinkat Égyiptom földébõl, a Szolgák Házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen Jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;

És kiûzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek Lakóját, a mi Orczánk elõl: Mi is Szolgálunk az Úrnak, mert õ a mi Istenünk!

Józsué pedig monda a népnek: Nem Szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten õ, féltõn szeretõ Isten õ; nem Bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket.

Hogyha Elhagyjátok az Urat, és Szolgáltok idegen isteneknek: akkor Elfordúl és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, Minekutána Jól cselekedett veletek.

Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak Szolgálunk!

Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti Választottátok magatoknak az Urat, hogy néki Szolgáljatok. És Mondának: Bizonyságok!

Most azért Hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és Hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.

És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek Szolgálunk, és az õ Szavára hallgatunk.

Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.

És Beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és võn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa Alá, a mely vala az Úrnak szent Házában.

És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kõ lesz ellenünk Bizonyságúl; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet Szólott vala nékünk; és lesz ellenetek Bizonyságúl, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.

És Elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

És lõn e dolgok Után, hogy meghala Józsué, a Nun fia, az Úrnak Szolgája, Száztíz esztendõs Korában,

És eltemeték õt az õ örökségének Határában Timnát-Szérában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytõl észak felé.

Izráel pedig az Urat Szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik Hosszú ideig éltek Józsué Után, és a kik Tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.

A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezõnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem Atyjának Fiaitól Száz pénzen; és lõnek a József fiainak örökségévé.

Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték õt Gibeáthban, az õ Fiának Fineásnak Városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.