Józsué könyve

És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a Fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, Meglásd: kezedbe adom Ainak Királyát és az õ népét, Városát és földét.

Úgy cselekedjél Aival és az õ Királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az õ Királyával; de Zsákmányolni Valóját és barmait magatoknak Zsákmányolhatjátok! Vess lest a Városnak, annak Háta megett!

Felkele azért Józsué és az egész Fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és Kiválaszta Józsué harminczezer erõs Férfiút és elküldé õket éjjel.

És parancsola nékik, Mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a Városnak, a Város Háta megett; igen messzire ne menjetek a Várostól, és Mindnyájan készen legyetek!

Én pedig és az egész nép, a mely velem van, Megközelítjük a Várost. És ha kijönnek ellenünk, mint elõször, akkor megfutamodunk elõttök.

És Utánunk jönnek, Mígnem elszakasztjuk õket a Várostól, mert azt Fogják mondani: Futnak elõlünk, mint elõször. És a Míg futunk elõttök,

Ti Támadjatok elõ a leshelybõl, és Foglaljátok el a Várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.

És ha majd beveszitek a Várost, Gyújtsátok fel a Várost tûzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, Vigyázzatok, megparancsoltam néktek!

Elküldé azért õket Józsué, és elmenének a leshelyre, és Megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez Éjszakán a nép között Hála.

És felkele Józsué, Jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne õ és Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.

És felméne a Fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és Elközelítének és Jutának a Város elé, és Táborba Szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.

És võn mintegy ötezer Férfiút, és lesbe állítá õket Béthel és Ai között a Városnak nyugati részén.

Így állíták fel a népet, az egész Tábort, a mely Aitól észak felé, Utócsapatja pedig a Várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez Éjszakán a völgynek közepébe.

És lõn, hogy mikor Meglátta vala Ainak Királya, sietve felkelének, és kijövének a Város férfiai Izráel ellen a harczra; õ és egész népe a megszabott helyre, a Síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a Város Háta mögött.

Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elõttök, futnak vala a puszta felé vivõ úton.

És felriasztaték az egész nép, a mely a Városban vala, hogy üldözze õket. És üldözék Józsuét, és Elszakadának a Várostól.

És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki ki nem jött volna Izráel Után, és ott Hagyák a Várost kinyitva, és üldözék Izráelt.

Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a Kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a Kopját, a mely kezében vala, a Város felé.

A lesben lévõk pedig nagy Hamarsággal felkelének helyökrõl, és a mint felemelte vala a kezét, Futásnak eredének, és bemenének a Városba, és bevevék azt, és nagy Hamarsággal tûzbe Boríták a Várost.

Ai férfiai pedig Hátratekintének, és Láták, hogy ímé a Városnak füstje Felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen Módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a Pusztának, visszafordul vala az üldözõ felé.

Józsué ugyanis és az egész Izráel Látték vala, hogy a lesben lévõk bevették a Várost, és hogy a Városnak füstje Felszállott vala: Visszafordulának azért és Vágák Ainak férfiait.

Amazok pedig a Városból jövének ki ellenök, és így közben Valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és Vágák õket mindaddig, a Míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.

Ainak Királyát is Elfogák élve, és elvivék õt Józsué elé.

Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden Lakosát a mezõn, a Pusztában, a hol üldözték vala õket, és mikor Mindnyájan elhullottak vala az Utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és Vágá azt fegyver élével.

Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt tizenkét ezeren Valának; Ainak minden embere.

Józsué ugyanis nem Voná vissza a kezét, a melyet a Kopjával együtt felemelt vala, Míglen megölék Ainak minden Lakosát.

A barmot azonban és a mi Zsákmányolni Valója volt ennek a Városnak, Magának Zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. A mint Utasította vala Józsuét.

Ait pedig Felgyujtatá Józsué és tevé Örökkévaló Kõhalommá, Pusztasággá mind e napig.

Ainak Királyát pedig Felakasztá Fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a Fáról, és veték a Város Kapujának Bejáratához, és nagy Rakás követ Hordának fölébe, mind e napig.

Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak Szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; Oltárt ép kövekbõl, melyeket vas nem érintett, és vivének arra egészen Égõáldozatot az Úrnak, és áldozának Hálaáldozatokat.

És Felírá ott kövekre a Mózes törvényének Mását, a melyet írt vala Izráel fiai elé.

Az egész Izráel pedig és az õ vénei, vezérei és Bírái ott álltak vala kétfelõl a Láda mellett, a Lévita papok elõtt, a kik az Úrnak Frigyládáját Hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az Úr Szolgája, hogy Megáldaná az Izráel népét elõször.

Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.

Nem volt egy íge sem azok közûl, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elõtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elõtt is, a kik Járnak vala közöttök.