Péter apostolnak közönséges elsõ levele
Péter közönséges I. levele, 5. rész
A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a Presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese:
Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ Nyáját, gondot viselvén arra nem Kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem Rút nyerészkedésbõl, hanem Jóindulattal;
Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezteken, hanem mint Példányképei a Nyájnak.
És mikor megjelenik a Fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan Koronáját.
Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: Mindnyájan pedig, Egymásnak engedelmeskedvén, az Alázatosságot öltsétek fel; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az Alázatosaknak pedig kegyelmet ád.
Alázzátok meg Tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
Minden gondotokat õ Reá vessétek, mert néki gondja van Reátok.
Józanok legyetek, Vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint Ordító Oroszlán szerte Jár, keresvén, kit elnyeljen:
A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a Világban lévõ Atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére Hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, Szilárdakká és állhatatosakká.
Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû Atyátokfia, röviden írtam, intve és Bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.
Köszönt titeket a veletek együtt Választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.
Köszöntsétek Egymást szeretet Csókjával. Békesség Mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.
