Péter apostolnak közönséges második levele

És sokan Fogják követni azoknak Romlottságát; a kik miatt az Igazság útja Káromoltatni fog.

És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel Vásárt ûznek belõletek; kiknek Kárhoztatásuk régtõl fogva nem s zünetel, és Romlásuk nem szunnyad.

Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe Taszítván, a sötétség Lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;

És ha a régi Világnak sem kedvezett, de Nóét az Igazság hirdetõjét, nyolczad Magával megõrizte, Özönvízzel Borítván el az istentelenek Világát;

És ha Sodoma és Gomora Városait elhamvasztotta, Végromlásra Kárhoztatta, Például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;

És ha Megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek Fajtalanságban Való Forgolódása miatt Elfáradt;

(Mert amaz igaz, azok között Lakván, a gonosz cselekedeteket Látva és hallva, Napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):

Meg tudja Szabadítani az Úr a kegyeseket a Kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet Napjára büntetésre fenntartani.

Fõképen pedig azokat, a kik a testet követvén, Tisztátalan Kívánságban Járnak, és a Hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, a kik a Méltóságokat Káromolni nem rettegnek:

Holott az angyalok, a kik erõre és hatalomra nézve nagyobbak, nem Szólnak azok ellen az Úr elõtt Káromló ítéletet.

De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek Megfogatásra és Elpusztításra Valók, azokat, a miket nem ismernek, Káromolván, azoknak Pusztulásával fognak el is pusztulni,

Megkapván Gonoszságuk Díját, mint a kik gyönyörûségnek Tartják a naponkénti Dobzódást; Undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az õ Csalárdságukban, mikor együtt Lakmároznak veletek;

A kiknek szemei Paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, Szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;

A kik Elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor Fiának útját, a ki a Gonoszság Díját kedvelte;

De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy Igavonó néma állat emberi Szóval Szólván, Megakadályozta a Próféta esztelenségét.

Ezek Víztelen Kútfõk, széltõl Hányatott fellegek, a kiknek a sötétség Homálya van fentartva örökre.

Mert Hiábavalóság kevély szavait Szólván, testi Kívánsággal, Bujálkodással elhitetik azokat, a kik Valóban elszakadtak a tévelységben élõktõl,

Szabadságot ígérvén azoknak, holott õk magok a Romlottság Szolgái; mert a kit valaki legyõzött, az annak Szolgájává lett.

Mert ha az Úrnak, a Megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a Világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ Utolsó állapotjuk Gonoszabbá lett az elsõnél.

Mert jobb volna Rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az Igazság útját, mint hogy megismervén, Elpártoljanak a nekik adott szent Parancsolattól.

De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a Saját Okádására, és a Megmosódott Disznó a Sárnak fertõjébe.