János apostolnak közönséges elsõ levele
János közönséges I. levele, 4. rész
Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem Próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis Próféta jött ki a Világba.
Errõl ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentõl van;
És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentõl: és az az antikrisztus lelke, a melyrõl Hallottátok, hogy eljõ; és most e Világban van Már.
Ti az Istentõl vagytok, Fiacskáim, és legyõztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e Világban van.
Azok a Világból Valók; azért a Világ szerint beszélnek, és a Világ hallgat Rájok.
Mi az Istentõl vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat Reánk, a ki nincsen az Istentõl, nem hallgat Reánk. Errõl ismerjük meg az Igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
Szeretteim, szeressük Egymást: mert a szeretet az Istentõl van; és mindaz, a ki szeret, az Istentõl született, és ismeri az Istent.
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
Az által lett Nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az õ egyszülött Fiát elküldte az Isten e Világra, hogy éljünk általa.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért.
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell Egymást.
Az Istent soha senki nem Látta: Ha szeretjük Egymást, az Isten bennünk marad, és az õ szeretete teljessé lett bennünk:
Errõl ismerjük meg, hogy benne maradunk és õ mibennünk; mert a maga Lelkébõl adott minékünk.
És mi Láttuk és Bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a Világ Üdvözítõjéül.
A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és õ is az Istenben.
És mi megismertük és elhittük az Istennek Irántunk Való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is õ benne.
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet Napjához, mert a mint õ van, úgy vagyunk mi is e Világban.
A szeretetben nincsen félelem; sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel Jár; a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Mi szeressük õt; mert õ elõbb szeretett minket!
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyûlöli a maga Atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga Atyjafiát, a kit Lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem Lát?
Az a parancsolatunk is van õ tõle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga Atyjafiát is.
