Júdás apostolnak közönséges levele
Júdás, Jézus Krisztusnak Szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az Elhívottaknak, a kik az Atya Istentõl megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bõségesen.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felõl: kénytelen voltam, hogy intõleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
Mert Belopózkodtak valami emberek, a kik régen elõre Beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét Bujálkodásra Fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust Megtagadják.
Emlékeztetni akarlak Továbbá titeket, mint a kik egyszer Már Tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Egyiptom földébõl Kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
És az angyalokat is, a kik nem Tartották meg fejedelemségöket, hanem Elhagyták az õ Lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévõ Városok is, a melyek azokhoz Hasonlóan Paráználkodtak, és Más test Után Jártak, Például vannal elõttünk, örök tûznek büntetését szenvedvén.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertõztetik, a Hatalmasságot megvetik, és a Méltóságokat Káromolják.
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel Vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra Káromló ítéletet mondani, hanem azt Mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
Ezek pedig azokat Káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, Tartózkodás nélkûl veletek Lakmároznak, magokat Hízlalják; Víztelen, szelektõl Hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tõbõl kiszaggatott Fák;
Tengereknek megvadult habjai, a magok Rútságát Tajtékozók; tévelygõ csillagok, a kiknek a sötétség Homálya van fenntartva örökre.
Ezekrõl is Prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, Mondván: Ímé, eljött az Úr az õ sok ezer szentjével,
Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddõzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bûnösök Szóltak õ ellene.
Ezek Zúgolódók, Panaszolkodók, a magok Kívánságai szerint Járók; Szájok kevélységet Szól, haszonlesésbõl Személyimádók.
Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg Azokról a beszédekrõl, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
Mert azt Mondták néktek, hogy az Utolsó idõben lesznek Csúfolódók, a kik az õ istentelen Kívánságaik szerint Járnak.
Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, Imádkozván Szent Lélek által,
Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, Várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak Irgalmasságát az örök életre.
És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén õket.
Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és útálva még a Ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
Annak pedig, a ki titeket a bûntõl Megõrízhet, és az õ dicsõsége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
Az egyedûl bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, dicsõség, Nagyság, erõ és hatalom most és mind örökké. Ámen.
