János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve
János jelenésekrõl, 10. rész
És Láték egy Másik, erõs angyalt az égbõl Leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején Szivárvány vala, és az Orczája olyan vala, mint a nap, és a Lába, mint a tûzoszlopok;
És a kezében egy nyitott könyvecske vala: és tevé a jobb Lábát a tengerre, a bal Lábát pedig a földre;
És Kiálta nagy Szóval, mint mikor az Oroszlán Ordít; és mikor Kiálta, Megszólaltatá a hét mennydörgés az õ Szavát.
És mikor a hét mennydörgés Megszólaltatta az õ Szavát, le Akarám írni; és az égbõl Szózatot hallék, a mely ezt Mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés Szóla, és azokat meg ne írd.
És az angyal, a kit Láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne Valókat, és a földet és a benne Valókat, és a tengert és a benne Valókat, hogy idõ többé nem lészen.
Hanem a hetedik angyal Szavának napjaiban, mikor Trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az õ Szolgáinak a Prófétáknak.
És a Szózat, a melyet hallottam az égbõl, ismét Szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
Elmenék azért az angyalhoz, Mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem? Vedd el és edd meg; és Megkeseríti a te gyomrodat, de a te Szádban édes lesz, mint a méz.
Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébõl, és megevém azt; és az én Számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
És monda nékem: Ismét Prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és Királyok felõl.
