János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve
János jelenésekrõl, 12. rész
És Láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és Lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét Csillagból korona;
A ki terhes vala, és Akarván szûlni, Kiált vala, és Kínlódik vala a szûlésben.
Láttaték Más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres Sárkány, a kinek hét feje vala és Tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
És a farka Utána Vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a Sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak Fiát megegye.
És szûle Fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ Királyiszékéhez.
Az asszony pedig elfuta a Pusztába, hol Istentõl Készített helye van, hogy ott Táplálják õt ezer Kétszáz hatvan napig.
És lõn az égben Viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a Sárkánynyal; és a Sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem Találtaték többé a mennyben.
És vetteték a nagy Sárkány, ama régi Kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õ vele levettetének.
És hallék nagy Szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek Országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi Atyánkfiainak Vádolója levettetett, ki Vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ Bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem Kímélték mind Halálig.
Annakokáért örûljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert Leszállott az ördög ti Hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Mikor azért Látta a Sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a Fiút szûlte.
De adaték az asszonynak két nagy Sasszárny, hogy a Kígyó elõl elrepûljön a Pusztába az õ helyére, hogy Tápláltassék ott ideig, idõkig, és az idõnek feléig.
És Bocsáta a Kígyó az õ Szájából az asszony Után vizet, mintegy Folyóvizet, hogy azt a Folyóvízzel elragadtassa.
De Segítségûl lõn a föld az asszonynak, és Megnyitá a föld az õ Száját, és elnyelé a Folyóvizet, a melyet a Sárkány az õ Szájából Bocsátott.
Megharaguvék azért a Sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ Magvából Valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus Bizonyságtétele:
