János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve

És Látám, és ímé egy Bárány áll vala a Sion hegyén, és õ vele Száz negyvennégy ezeren, a kiknek Homlokán írva vala az õ Atyjának neve.

És hallék Szózatot az égbõl, mint sok vizeknek Zúgását és mint nagy mennydörgésnek Szavát; és Hallám Hárfásoknak Szavát, a kik az õ Hárfájokkal Hárfáznak vala;

És énekelnek vala mintegy új éneket a Királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a Száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl.

Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, Valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közûl Istennek és a Báránynak zsengéiûl.

És az õ Szájokban nem Találtatott álnokság; mert az Istennek Királyiszéke elõtt feddhetetlenek.

És Láték Más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az Örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

És Más angyal követé azt, Mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy Város! mert az õ Paráznaságának Haragborából adott inni minden Pogány népnek.

És harmadik angyal is követé azokat, Mondván nagy Szóval: Ha valaki Imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy Homlokára vagy kezére,

Az is iszik az Isten Haragjának Borából, a mely Elegyítetlenül töltetett az õ Haragjának Poharába; és Kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;

És az õ Kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik Imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.

Itt van a szenteknek békességestûrése, itt a kik Megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

És hallék az égbõl Szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg Mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ Fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.

És Látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle valaki, Hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles Sarló.

És Más angyal jöve ki a Templomból, nagy Szóval Kiáltván annak, a ki a felhõn ül vala: Indítsd a Sarlódat és arass; mert a földnek aratni Valója Megszáradt.

Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ Sarlóját a földre; és learattaték a föld.

És Más angyal jöve ki a mennyben Való Templomból, és Annál is éles Sarló vala.

Más angyal is jöve ki az Oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és Kiálta nagy Szóval annak, a kinél vala az éles Sarló, ezt Mondván: Bocsásd a te éles Sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.

Bocsátá azért az angyal az õ éles Sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten Haragjának nagy Borsajtójába.

És Megtaposták a Borsajtót a Városon Kívûl, és vér jöve ki a Borsajtóból a lovak Zablájáig, ezer Hatszáz futamatnyira.