János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve

És ezek Után Láték Más angyalt Leszállani a mennybõl, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsõségétõl.

És Kiálta teljes erejébõl, nagy Szóval Mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden Tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden Tisztátalan és gyûlölséges Madárnak tömlöczévé.

Mert az õ Paráznasága Haragjának Borából ivott valamennyi nép, és a földnek Királyai õ vele Paráználkodtak, és a földnek Kalmárai az õ Dobzódásának erejébõl meggazdagodtak.

És hallék Más Szózatot a mennybõl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belõle én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ Csapásaiból:

Mert az õ bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az õ Gonoszságairól.

Fizessetek úgy néki, a mint õ fizetett néktek, és kétszerrel kettõztessétek meg néki az õ cselekedetei szerint; a mely Pohárból itatott, Ugyanabból két annyit töltsetek néki.

A mennyire Dicsõítette Magát és Dobzódott, annyi Kínnal és Gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az õ Szívében: Úgy ülök, mint Királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi Gyászt nem Látok.

Ennekokáért egy nap jõnek õ Reá az õ Csapásai: a Halál, a Gyász és az éhség; és tûzzel égettetik meg; mert erõs az Úr, az Isten, a ki megbünteti õt.

És Siratják õt, és jajgatnak õ rajta a föld Királyai, a kik vele Paráználkodtak és Dobzódtak, mikor az õ égésének füstjét Látják,

Nagy Távol állva az õ Kínjától Való félelem miatt, Mondván: Jaj! jaj! te nagy Város, Babilon, te hatalmas Város, hogy egy órában jött el ítéleted!

A föld Kalmárai is Siratják és Jajgatják õt, mert az õ árúikat Immár senki nem veszi;

Arany és ezüst, és Drágakõ, és gyöngy, és gyolcs és Bíbor, és selyem és Skárlátczikkeket; és minden Thinfát és minden Elefántcsontedényt, és Drágafából és rézbõl és Vasból és Márványkõbõl Csinált minden edényt;

És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és Gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.

És a gyümölcs, a mit a te lelked Kívánt, Eltávozott tõled, és minden a mi ínyes és Pompás, Eltávozott tõled, és többé azokat meg nem Találod.

Ezeknek Városai, a kik meggazdagodtak õ tõle, Távol állanak az õ Kínjától Való félelem miatt, Sírván és Jajgatván,

És ezt Mondván: Jaj! jaj! a nagy Város, a mely öltözött gyolcsba és Bíborba és Skárlátba, és Megékesíttetett aranynyal, Drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy Elpusztúlt egy órában annyi Gazdagság!

És minden Hajósmester és a Hajókon levõk mind, a Sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, Távol állának.

És Kiáltának, Látván az õ égésének füstjét, és ezt Mondják vala: Mi Hasonló e nagy Városhoz?

És port Hányván az õ fejökre, Kiáltának Sírván és Jajgatván, és ezt Mondván: Jaj! jaj! az a nagy Város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek Hajói voltak a tengeren, annak Drágaságaiból, hogy Elpusztúlt egy órában!

És egy erõs angyal egy nagy malomkõhöz Hasonló követ felvõn és a tengerbe veté, ezt Mondván: Ilyen Módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy Város, és többé meg nem Találtatik.

És Hárfásoknak és Muzsikásoknak, és Síposoknak és Trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem Találtatik többé te benned; és malomnak Zúgása sem hallatik többé te benned;

És szövétneknek Világossága többé te benned nem fénylik; és võlegényne k és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te Kalmáraid Valának a földnek fejedelmei; mert a te bûvöléseidtõl eltévelyedtek mind a népek.

És abban a Prófétáknak és szenteknek vére Találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.