János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve

És ezek Után Hallám mintegy nagy Sokaságnak nagy Szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

Mert igazak és Igazságosak az õ ítéletei, és azt a nagy Paráznát, a mely a földet megrontotta az õ Paráznaságával, Elítélte, és Megbosszúlta az õ Szolgáinak vérét annak kezén.

És Másodszor is Mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.

És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és Imádá az Istent, a ki a Királyiszékben ül vala, Mondván: Ámen! Aleluja!

És a Királyiszéktõl Szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket Mindnyájan õ Szolgái, a kik félitek õt, kicsinyek és nagyok!

És Hallám mintegy nagy Sokaság Szavát, és mintegy sok vizek Zúgását, és mintegy erõs mennydörgésnek Szavát, Mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható.

És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és Ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek Igazságos cselekedetei.

És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzõjének Vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.

És leborulék annak Lábai elõtt, hogy Imádjam õt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; Szolgatársad vagyok néked és a te Atyádfiainak, a kiknél a Jézus Bizonyságtétele van; Istent Imádd, mert a Jézus Bizonyságtétele a Prófétaság lelke.

És Látám, hogy az ég Megnyílt, és ímé vala egy fehér Ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és Igazságosan ítél és hadakozik.

És az õ szemei olyanok, mint a Tûzláng; és az õ fején sok korona; az õ neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak õ maga.

És vérrel hintett Ruhába vala öltöztetve, és a neve Isten ígéjének neveztetik.

És mennyei seregek követik vala õt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.

És az õ Szájából éles kard jõ vala ki, hogy azzal verje a Pogányokat; és õ fogja azokat legeltetni vasvesszõvel; és õ nyomja a Mindenható Isten haragja hevének Borsajtóját.

És az õ Ruháján és Tomporán oda vala írva az õ neve: Királyoknak Királya, és uraknak Ura.

És Láték egy angyalt állani a napban, és Kiálta nagy Szóval, Mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jõjjetek el, és gyûljetek egybe a nagy Istennek Vacsorájára;

Hogy egyétek a Királyok Húsát, és vezérek Húsát és hatalmasok Húsát, és lovaknak és rajtok ûlõknek Húsát, és mindenkinek Húsát, szabadokét és Szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.

És Látám, hogy a fenevad és a föld Királyai és az õ seregeik egybegyûltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az õ serege ellen.

És megfogaték a fenevad, és õ vele együtt a hamis Próféta, a ki a Csodákat tette õ elõtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik Imádták annak képét: õk ketten elevenen a kénkõvel égõ tüzes Tóba vettetének:

A többiek pedig megöletének a lovon ûlõnek Kardjával, a mely az õ Szájából jõ vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak Húsával.