János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve
János jelenésekrõl, 21. rész
Ezután Láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld Elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
És én János Látám a szent Várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl Szálla Alá a mennybõl, Elkészítve, mint egy férje Számára Felékesített menyasszony.
És hallék nagy Szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten Sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.
És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a Halál nem lesz többé; sem Gyász, sem Kiáltás, sem Fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk Elmúltak.
És monda az, a ki a Királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek Hívek és igazak.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a Szomjazónak adok az élet vizének Forrásából ingyen.
A ki gyõz, örökségûl nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
A Gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és Paráznáknak és Bûbájosoknak, és Bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ Tóban lesz, a mi a Második Halál.
És jöve Hozzám egy a hét angyal közûl, a kinél a hét Utolsó Csapással telt hét Pohár vala, és Szóla nékem, Mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és Megmutatá nékem azt a nagy Várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl Szállott Alá a mennybõl,
Benne vala az Isten dicsõsége; és annak Világossága Hasonló vala a Legdrágább kõhöz, úgymint Kristálytiszta Jáspis kõhöz;
És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és Felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Napkeletrõl Három kapu; Északról Három kapu; délrõl Három kapu; Napnyugotról Három kapu.
És a Város Kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét Apostolának nevei.
A ki pedig én velem beszéle, Annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a Várost, és annak kapuit és Kõfalát.
És a Város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a Várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak Hosszúsága és szélessége és Magassága egyenlõ.
És megméré annak Kõfalát Száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És Kõfalának Rakása Jáspisból vala; a Város pedig tiszta arany, tiszta üveghez Hasonló.
És a Város Kõfalának alapjai Ékesítve Valának mindenféle Drágakövekkel. Az elsõ alap Jáspis; a Második zafir; a harmadik Kálczédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik Sárdonix; a hatodik Sárdius; a hetedik krizolitus; a nyol czadik berillus; a kilenczedik Topáz; a tizedik Krisopráz; a tizenegyedik Jáczint; a tizenkettedik amethist.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a Város útczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És templomot nem Láttam abban: mert az Úr, a Mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
És a Városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy Világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége Megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
És a Pogányok, a kik megtartatnak, annak Világosságában Járnak; és a föld Királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.
És annak kapui be nem Záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
És a Pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.
És nem megy abba be semmi Tisztátalan, sem a ki útálatosságot és Hazugságot cselekszik, hanem csak a kik Beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
