János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyve
János jelenésekrõl, 6. rész
És Látám, mikor a Bárány a pecsétekbõl egyet felnyitott, és Hallám, hogy a négy lelkes állat közûl egy monda, mintegy mennydörgésnek Szavával: Jõjj és Lásd.
És Látám, és imé egy fehér Ló, és a rajta ülõnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve gyõzve, és hogy gyõzzön.
És mikor a Második pecsétet felnyitotta, Hallám, hogy a Második lelkes állat ezt Mondá: Jõjj és Lásd.
És elõjöve egy Másik, veres Ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földrõl, és hogy az emberek Egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, Hallám, hogy a harmadik lelkes állat Mondá: Jõjj és Lásd. Látám azért, és ímé egy fekete Ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
És hallék a négy lelkes állat közt Szózatot, a mely ezt mondja vala: A Búzának mérczéje egy Dénár, és az árpának Három mérczéje egy Dénár; de a bort és az olajt ne Bántsd.
És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, Hallám a negyedik lelkes állat Szavát, a mely ezt mondja vala: Jõjj és Lásd.
És Látám, és ímé egy Sárgaszínû Ló; és a ki rajta üle, annak a neve Halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és Halállal és a földnek fenevadai által.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, Látám az Oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a Bizonyságtételért, a melyet kaptak.
És Kiáltának nagy Szóval, Mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz Bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
Akkor Adatának azoknak egyenként fehér Ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a Míg beteljesedik mind az õ Szolgatársaiknak, mind az õ atyjokfiainak Száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint õk is megölettek.
Azután Látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta; és ímé nagy Földindulás lõn, és a nap feketévé lõn mint a Szõrzsák, és a hold egészen olyan lõn, mint a vér;
És az ég csillagai a földre Hullának, miképen a figefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél Rázza.
És az ég eltakarodék, mint mikor a papirtekercset Összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyébõl Elmozdíttaték.
És a földnek Királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek Kõszikláiba;
És Mondának a hegyeknek és a Kõszikláknak: Essetek mi Reánk és rejtsetek el minket annak Színe elõl, a ki a Királyiszékben ül, és a Bárány Haragjától:
Mert eljött az õ Haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
