Birák könyve

Ugyanebben az idõben, a mikor nem volt Király Izráelben, mint jövevény Tartózkodott az Efraim hegység Oldalán egy Lévita, a ki ágyas nõt szerzett Magának Júda Bethlehemébõl.

Paráználkodék pedig Nála az õ ágyasa és elméne tõle Atyjának Házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy Hónapig.

Ekkor felkelvén az õ férje, Utána ment, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye õt. Szolgája és egy Pár Szamár volt vele. Az pedig bevezette õt az õ Atyjának Házába, és mikor Meglátta õt a Leánynak atyja, örvendve eléje ment.

És ott Tartóztatá õt ipa, a Leánynak atyja, és õ ott maradt Nála Három napig, és ettek, ittak és ott is Háltak.

És mikor a negyedik napon reggel Korán felkeltek, és õ felkészült, hogy elmenjen, monda a Leánynak atyja az õ vejének: Erõsítsd meg Szívedet egy falat kenyérrel, Azután menjetek el.

És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a Leány atyja a Férfiúnak: Gondold meg és Hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te Szíved.

Mikor pedig felkelt az a Férfiú, hogy elmenjen, addig Marasztalá õt az ipa, hogy ott maradt megint Éjszakára.

És felkelt Azután az ötödik napon Jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a Leánynak atyja: Erõsítsd meg, kérlek, a te Szívedet. És Mulatozának, Míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten.

Ekkor felkele az a Férfiú, hogy elmenjen ágyasával és Szolgájával; de ipa, a Leánynak atyja, így Szólt Hozzá: Ímé a nap Már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért Háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, Hálj itt, és gyönyörködjék a te Szíved; holnap Aztán készüljetek fel Jókor reggel a ti útatokra, és menj el a Sátorodba.

De a Férfiú nem akart ott Meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, -ez Jeruzsálem. Egy Pár megterhelt Szamár és ágyasa volt vele.

Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap Már igen Alászállott, és monda a szolga az õ Urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e Városába, és Háljunk ott.

És monda néki az õ ura: Ne térjünk be az idegenek Városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közûl, Inkább menjünk el Gibeáig.

És monda az õ Szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és Háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.

És Tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé.

És oda tértek, hogy bemenjenek és Megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a Város Piaczán, mert nem volt senki, a ki õket Házába Behívná Éjszakára.

És ímé egy öreg ember jöve a Munkából a mezõrõl késõ estve. Ez a Férfiú az Efraim hegységérõl Való volt, és csak jövevény Gibeában, Míg a helynek Lakói Benjáminiták voltak.

És mikor felemelte szemeit, és Meglátta azt az utas embert a Város Piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?

Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébõl az Efraim hegység Oldaláig, a honnan Való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr Házához megyek, és nincsen senki, a ki Házába fogadna engem.

Pedig Szalmánk és abrakunk is van szamaraink Számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te Szolgálód és emez Ifjú Számára, ki Szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szûkölködünk.

Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem Hálsz itt az Utczán?!

És elvezette õt az õ Házához és abrakot adott az õ szamarainak. Azután Megmosták Lábaikat, és ettek és ittak.

És mikor Vígan Laknának, ímé a Város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körûlvették a Házat, és az Ajtót döngetve, Mondának az öreg embernek, a Ház Urának, Mondván: Hozd ki azt a Férfiút, a ki Házadhoz jött, hogy ismerjük meg õtet.

És kiment Hozzájuk az a Férfiú, a Háznak ura és monda nékik: Ne, Atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, Minekutána az a Férfiú az én Házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az Alávaló dolgot.

Ímé itt van hajadon Leányom és az õ ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket Nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak a Férfiúval ne cselekedjétek azt az Alávaló dolgot.

A férfiak azonban nem akartak Reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a Férfiú az õ ágyasát, és kivitte nékik az Utczára. Ezek pedig Megszeplõsíték õt, és Gonoszúl élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor Bocsátották el.

És elment az asszony virradat elõtt és reggel ott rogyott össze annak a Férfiúnak Háza Ajtajánál, a melyben az õ ura volt reggelig.

Mikor pedig felkelt az õ ura reggel, és kinyitotta a Ház Ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az õ ágyasa, ott feküdt elterülve a Ház ajtaja elõtt, és kezei a küszöbön.

És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette õt a Szamárra, és felkelt a Férfiú, és elment Hazájába.

És mikor hazaért, kést vett elõ, és megfogta ágyasát, és Tagról-tagra szétvagdalta õt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden Határába.

Lõn pedig, hogy mindenki, a ki ezt Látta, azt mondotta: Nem történt és nem Láttatott ehhez Hasonló dolog, Mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébõl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felõl, tartsatok Tanácsot és beszéljétek meg.