Birák könyve

És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, Mondván: Senki mi közûlünk nem adja Leányát Benjáminnak feleségül.

És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elõtt, és felemelve Szavát, nagy Sírással Sírt.

És Mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbõl egy nemzetség Hiányzik?

És lõn Másnap reggel, felkele a nép, és ott Oltárt Épített, és egészen égõ áldozatot és Hálaadó áldozatot áldozott.

És Mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közûl az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer a felõl, a ki fel nem jött az Úrhoz Mispába, Mondván: Meghalván meghaljon az!

És Megszánák az Izráel fiai Benjámint, az õ Atyjokfiát, és Mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbõl.

Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségûl a mi Leányainkat.

És Mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közûl, a ki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet Táborába.

Mert Megszámlálá Magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közûl.

Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett Férfiút, és Megparancsolták nékik, Mondván: Menjetek el, és Vágjátok le Jábes-Gileád Lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.

És ezt kell cselekednetek, hogy minden Férfiút és minden asszonyt, a ki Már Férfiúval Hált, öljetek meg.

Találának pedig a Jábes-Gileád Lakói között Négyszáz szûz Leányt, a kik még nem ismertek Férfiút férfival Való Hálással, és elvitték õket a Táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.

És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon Szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.

Így tért vissza abban az idõben Benjámin, és nékik Adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közûl; de így sem lõn elég nékik.

És Bánkódék a nép Benjámin miatt; hogy az Úr ilyen rést Csinált az Izráel törzsein.

És Mondának: A Benjámin birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.

De mi nem adhatunk nékik feleségeket Leányaink közûl, mert megesküdtek az Izráel fiai, Mondván: Átkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!

És Mondának: Ímé az Úrnak esztendõnként Való ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltõl, napkelet felé az Országút mellett, a mely Bétheltõl Sikem felé visz, és délre Lebonától.

Ezt Parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szõlõkben,

És ha Látjátok, hogy jõnek Siló Leányai a Körtánczban Tánczolni, akkor jõjjetek elõ a szõlõkbõl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló Leányai közûl, és menjetek el a Benjámin földére.

Ha Aztán atyjaik vagy testvéreik Hozzánk jõnek perlõdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtunk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama Hadból, és minthogy nem ti Adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.

És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és võnek feleségeket az õ Számuk szerint a Tánczolók közûl, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és Felépítették a Városokat, és azokban laktak.

Az Izráel fiai pedig Eltávoztak onnét abban az idõben, mindegyik a maga nemzetségéhez és Háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.

Ebben az idõben nem volt Király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi Jónak Látszott az õ szemei elõtt.