Birák könyve

De az Izráel fiai Azután is Gonoszúl cselekedének az Úrnak szemei elõtt, mikor Ehud meghalt.

Azért Adá õket az Úr Jábinnak, a Kanaán Királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a Pogányok Városában, Harósethben lakott.

És Kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert Kilenczszáz vas-szekere volt, és Húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erõszakkal.

Ebben az idõben Debora, a Prófétanõ, a Lappidoth felesége volt Bíró Izráelben.

És õ a Debora-Pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel Hozzá az Izráel fiai törvényre.

És elkülde és Hivatá Bárákot, az Abinoám Fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz Tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közûl?

És te ellened kihozom a Kison Patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az õ szekereit és seregét, és kezedbe adom õt.

És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.

Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsõség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.

Összegyûjté Annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive Magával Tízezer embert, és elméne vele Debora is.

Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.

Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a Kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a Pogányok Városából, Harósethbõl, a Kison Patakjához.

És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És Alájöve Bárák a Thábor hegyérõl, és Tízezer ember õ Utána.

És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész Táborával fegyvernek élivel Bárák elõtt, annyira, hogy Sisera leugrott szekerérõl, és gyalog futott.

Bárák pedig a szekereket és a Tábort egész Harósethig, a Pogányok Városáig ûzé, és Siserának egész Tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.

Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének Sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor Királya között, és a Keneus Héber Háznépe között.

És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jõjj be Uram, jõjj be Hozzám, ne félj! És betére õ Hozzá a Sátorba, és Betakará õt lasnakkal.

Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert Szomjúhozom. És megnyita az egy tejes tömlõt, és ada néki inni, és Betakará õt.

És az annakfelette monda néki: Állj a Sátor Ajtajába, és ha valaki jõne és kérdezne, és ezt Mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!

Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a Sátorszöget, és põrölyt võn kezébe, és beméne õ Hozzá halkan, és beveré a szöget Halántékába, úgy hogy beszegezõdék a földbe. Amaz pedig nagy Fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.

És ímé, a mint Bárák ûzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne õ Hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög Halántékában.

Így Alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán Királyát az Izráel fiai elõtt.

Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban Ránehezedék Jábinra, a Kanaán Királyára, Mígnem Kiirták Jábint, a Kanaán Királyát.