Ruth könyve
1. rész
És lõn azon napokban, a mikor a Bírák Bíráskodának, éhség lõn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébõl, hogy Moáb mezején Tartózkodjék; õ meg a felesége, és a két fia.
A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébõl Valók. És Eljutának Moáb mezejére, és ott Valának.
Meghala pedig Elimélek, a Naómi férje, és marada õ és az õ két fia.
A kik Moábita Leányokat võnek feleségûl; az egyiknek neve Orpa, a Másiknak neve Ruth. És ott Lakozának közel Tíz esztendeig.
Meghalának õk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az õ két fia és férje nélkûl.
Felkele azért õ és az õ menyei, és õ visszatére Moáb mezejérõl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy Meglátogatta az Úr az õ népét, hogy adjon nékik kenyeret.
1 Мој:28:20 1 Мој:48:15 2 Мој:4:31 2 Мој:16:4 2 Мој:16:6 Псал.:80:14 Псал.:4:14 Псал.:11:5 Псал.:32:15 Псал.:45:15 Приче:30:8 Иса.:55:10 Јер.:29:10 Соф.:2:7 Зах.:10:3 Мат.:6:11 Лука:1:68 És kiméne Arról a helyrõl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
És monda Naómi az õ két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az õ Anyjának Házához. Cselekedjék az Úr Irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
Adja az Úr tinéktek, hogy Találjatok nyugodalmat, kiki az õ férje Házában. És Megcsókolá õket; és õk nagy Felszóval Sírának.
És Mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
Naómi pedig Mondá: Térjetek vissza Leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méh emben, a kik férjeitek lehetnének?
Térjetek vissza Leányaim! menjetek, mert én Már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt Mondanám is, hogy van reménységem; még ha az éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
Ugyan Megvárhatnátok-é õket, a Míg felnõnek? Ugyan Megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes Leányaim! Mert nagyobb az én keserûségem, mint a tietek, mert engem Talált az Úrnak keze.
Azok pedig nagy Felszóval Tovább Sírának. És Orpa Megcsókolá az õ Napát; Ruth azonban ragaszkodék Hozzá.
Õ pedig monda: Ímé a te Sógorasszonyod visszatért az õ népéhez, és az õ isteneihez, térj vissza te is a te Sógorasszonyod Után.
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tõled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te Megszállsz, ott Szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr Akármit, hogy csak a Halál Választ el engem tõled.
Mikor pedig Látá, hogy erõsködik vele menni, nem Szóla néki többet.
És menének mind a ketten, Míglen Bethlehembe érkezének. És lõn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész Város miattok, és Mondák: Nemde nem Naómi ez?
És õ monda nékik: Ne Hívjatok engem Naóminak, Hívjatok Inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható.
Többed magammal mentem el, és Elárvúltan hozott vissza engemet az Úr; miért Hívnátok Hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem Fordúlt, és a Mindenható Nyomorúsággal illetett engemet?
Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az õ menye, a ki hazatért Moáb mezejérõl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.
