Ruth könyve

Vala pedig Naóminak egy rokona az õ férje Után, elõkelõ derék ember Elimélek nemzetségébõl; neve Boáz.

És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezõre, hogy Kalászokat szedegessek az Után, a kinek szemei elõtt kedvességet Találok. És az monda: Menj édes Leányom!

Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezõn az Aratók Után, és történetesen oda Talált a Boáz Szántóföldjére, a ki Elimélek nemzetségébõl Való volt.

És ímé Boáz kijöve Bethlehembõl, és monda az Aratóknak: Az Úr legyen veletek! És õk Mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!

És monda Boáz az õ Szolgájának, a ki az Aratók felügyelõje volt: Kié ez a Leányzó?

És felele a szolga, az Aratók felügyelõje, és monda: Az a Moábita Leányzó ez, a ki Naómival jött a Moáb mezejérõl.

A ki Mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd Tarlózgassak a kévék közt az Aratók Után. És ide jöve, és itt marada reggeltõl fogva mind mostanig; és csak épen most pihent egy keveset a Házban.

És Mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes Leányom! Ne menj szedegetni Más mezõre és el ne menj innen; hanem menj mindenütt Szolgálóim Után.

Szemeid legy enek a mezõn, a melyet aratnak, és Járj Utánok. Ímé meghagytam a Szolgáknak, hogy ne Bántsanak téged, és ha Megszomjúhozol, menj az edényekhez és Igyál Abból, a mit a Szolgák Merítenek.

Akkor ez arczra borula és Meghajtá Magát a földig, és monda néki: Hogyhogy Találtam ilyen kedvességet a te szemeid elõtt, hogy Rám tekintettél, holott én idegen vagyok?

Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, a mit cselekedtél a te napaddal, férjed Halála Után, hogy elhagytad a te Atyádat és a te Anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelõtt.

Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid elõtt uram, mert Megvigasztaltál engem, és mert a te Szolgálódnak Szívéhez Szóltál, holott én nem vagyok a te Szolgálóleányaid közûl.

És az evésnek idejekor Szóla néki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérbõl, és Mártsd be a te falatodat az eczetes lébe. És õ leüle az Aratók mellé. És pergelt Gabonát Nyújtott néki, és evett, s Jóllakott, sõt még hagyott is.

Azután Felállott, hogy szedegessen, és Boáz megparancsolta az õ Szolgáinak, Mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne Pirongassátok õt.

Sõt Húzogassatok ki néki a kévékbõl is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne Dorgáljátok õt.

És õ szedegete a mezõn mind estiglen, és kicsépelé, a mit szedegetett, és lett Abból szinte egy efa árpa.

És felvevé és beméne a Városba, és napaasszonya Látá, a mit õ szedegetett. Aztán elõvevé és Odaadá néki, a mit meghagyott, Minekutána Jóllakott vala.

És monda néki az õ napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol Munkálkodtál? Áldott legyen, a ki Rád tekintett. És elbeszélte az õ Napaasszonyának, hogy kinél Munkálkodott, és monda: Annak a Férfiúnak a neve, a kinél ma Munkálkodtam: Boáz.

És monda Naómi az õ menyének: Áldott legyen õ az Úrtól, a ki nem vonta meg Irgalmasságát az élõktõl és a Megholtaktól! És Naómi monda néki; Közel Valónk nékünk az a Férfiú; legközelebbi rokonaink közûl Való õ.

És Szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta õ nékem: Menj mindenütt az én Munkásaim Után, a Míg csak el nem végzik az én egész Aratásomat.

És monda Naómi Ruthnak, az õ menyének: Jó, édes Leányom, hogy az õ Szolgálóival Jársz, ne is Találjanak téged Más mezõn.

Így Járt õ mindenütt a Boáz Szolgálói Után, szedegetve, Míg az árpaaratás és a Búzaaratás bevégzõdött; és az õ Napaasszonyával lakott.