Ruth könyve
Ruth könyve, 3. rész
És monda néki Naómi, az õ napaasszonya: Édes Leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy Jól legyen dolgod?
Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek Szolgálóival Voltál? Ímé õ az éjjel árpát Szór a szérûn.
Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra Ruháidat, és menj le a szérûre; észre ne vétesd magadat a Férfiúval, a Míg el nem végezi ételét és Italát.
És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet Lábánál, és feküdjél oda. Õ majd megmondja néked, mit cselekedjél.
És õ monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.
És lement a szérûre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.
És Boáz evett és ivott, és Felvidámult az õ Szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és Felhajtá Lába felõl a leplet, és lefeküvék.
Történt pedig éjfél Tájon, hogy felrettent a Férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az õ Lábainál.
És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te Szolgálód; terjeszszed ki Hát Takaródat a te Szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
És õ monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes Leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsõvel; hogy nem Jártál az ifjak Után, sem szegény, sem gazdag Után.
Most Hát, édes Leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van Nálamnál még közelebbi rokon is.
Ez Éjszakán Hálj itt; s majd reggel, ha az Megvált téged, Jó: Váltson meg; ha pedig nem akar téged Megváltani, akkor én Váltalak meg. Él az Úr! Feküdj itt reggelig.
És feküvék az õ Lábainál reggelig, és felkele, mielõtt valaki az õ Felebarátját megismerhetné, mert Mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérûre jött.
És monda: Add ide a nagy kendõdet, a mely rajtad van, és tartsd. És õ oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat mérték árpát, és feladta néki, maga pedig bement a Városba.
És elméne az õ Napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes Leányom? És õ elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.
És monda: Ezt a hat mérték árpát Adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.
És monda Naómi: Légy veszteg Leányom, Míg megtudod, hova dõl el a dolog; mert nem nyugszik az a Férfiú, Míg véghez nem viszi a dolgot még ma.
