Ruth könyve
Ruth könyve, 4. rész
Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirõl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.
Ekkor õ maga mellé vett Tíz Férfiút a Város vénei közûl és monda: Üljetek ide! És azok leülének.
És õ monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab Szántóföldet, a mely a mi Atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérõl.
Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, Mondván: Vedd meg az itt ülõk elõtt és az én népemnek vénei elõtt. Ha Megváltod: Váltsd meg: és ha nem Váltod meg: jelentsd ki elõttem, hogy tudjam; mert rajtad kivûl nincs, a ki Megváltaná, és én vagyok Utánad. És az monda: Én Megváltom.
És monda Boáz: A mely napon megveszed a Szántóföldet Naómi kezébõl, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétõl veszed meg, hogy nevet Támaszsz a megholtnak az õ örökségében.
A legközelebbi rokon pedig monda: Nem Válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; Váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem Válthatom meg.
Ez vala pedig a Szokás régen Izráelben, a Megváltás és cserélés Alkalmával, minden dolognak Megerõsítésére: A férfi Lehúzta az õ Saruját és oda adta Felebarátjának, és ez volt a Bizonyság Izráelben.
Monda Annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És Lehúzta a Saruját.
És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébõl;
Sõt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet Támaszszak a megholtnak az õ örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az õ atyjafiai közûl és az õ helységének Kapujából. Tanuk vagytok ma.
És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te Házadba megy, Olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten Építették fel Izráel Házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
És a te Házad legyen, miként a Pérecz Háza-a kit Thámár szült Júdának-Abból a Magzatból, a melyet az Úr Adánd néked ettõl az Asszonytól.
Elvevé Annakokáért Boáz Ruthot, és lõn az néki felesége, és beméne Hozzá, és Megadá az Úr, hogy az fogada az õ méhében, és szült Fiút.
És Mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkûl maradj; emlegessék az õ nevét Izráelben!
És legyen õ a te lelkednek Megvidámítója, és vénségednek Istápolója, mert menyed szülte õt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét Fiúnál.
Ekkor Megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és Dajkája lõn annak.
A szomszédasszonyok pedig nevet Adának néki, Mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az õ nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid Atyjának.
És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;
Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot.
Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt.
Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;
És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.
