Sámuel elsõ könyve

Minekutána pedig elvégezte a Saullal Való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette õt, mint a Saját lelkét.

És Saul Magához vevé õt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja Házához.

És szövetséget kötének Jonathán és Dávid Egymással, mivel úgy szerette õt, mint a Saját lelkét.

És Jonathán leveté felsõ Ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, Saját Kardját, Kézívét és övét.

És elméne Dávid mindenüvé, a Hová Saul küldé, és Magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé õt, és kedves lõn az egész nép elõtt, és a Saul Szolgái elõtt is.

És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, Miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul Király elé Izráelnek minden Városaiból, hogy énekeljenek és körben Tánczoljanak, dobokkal, Vígassággal és Tomborákkal.

És énekelni kezdének az asszonyok, kik Vígadozának és Mondának: Megverte Saul az õ ezerét és Dávid is az õ Tízezerét.

Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az õ szemei elõtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak Tízezeret Tulajdonítanak és nékem Tulajdonítják az ezeret, így Hát Már csak a Királyság Hiányzik néki.

Saul azért Attól a Naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sõt Azután is.

És Elhajítá Saul a Dárdát, azt Gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt elõle.

És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig Eltávozék.

És Saul Elbocsátá õt Magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejõ vala a nép elõtt.

És Dávid minden útjában Magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.

Mikor pedig Látta Saul, hogy õ igen eszesen viseli Magát, félni kezde tõle.

De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert õ elõttük méne ki és jöve be.

És monda Saul Dávidnak: Ímé idõsebbik Leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert azt Gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.

Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és Atyámnak Családja Izráelben, hogy a Királynak veje legyek?

De történt abban az idõben, mikor Mérábot, a Saul Leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból Való Hadrielnek Adták õt feleségül.

Mikál, a Saul Lánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt Megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.

És monda Saul: Néki adom õt, hogy õ legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak Másodízben: Légy Tehát most az én võm.

És Megparancsolá Saul az õ Szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, Mondván: Ímé a Király Jóindulattal van Irántad, és Szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a Királynak.

És Elmondák a Szolgák Dávid elõtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog elõttetek, hogy a Király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok?

És Megmondák Saulnak az õ Szolgái, Mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.

Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem Kiván a Király Más Jegyajándékot, hanem csak Száz Filiszteus elõbõrét, hogy Bosszút állj a Király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által Akará Dávidot Elpusztítani.

Megmondák azért az õ Szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a Király veje legyen. A kitûzött napok még el sem telének,

Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és Levágott a Filiszteusok közûl Kétszáz férfit; és Elhozá Dávid elõbõreiket, és mind beadta azokat a Királynak, hogy a Királynak veje lehessen. És néki Adá Saul az õ Leányát, Mikált, feleségül.

Mikor pedig Saul Látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul Leánya szereti õt:

Akkor Saul még Inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lõn Dávidnak teljes életében.

A Filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de Valahányszor betörének, Dávid Saul minden Szolgáinál eszesebben viselé Magát; azért felette Híressé lõn az õ neve.